2016. július 21., csütörtök

Tabletek a Hevesyben - 2016. júl. 11-14. Szentendre IKT MasterMinds

2016. június 12., vasárnap

2016 ősz - A tanítás bizonytalan ideig szünetel!

Nem adott, nem javasolt az új bejelentés semmi konkrét tennivalót az iskoláért tenni akaróknak. S arra sem utaltak, mégis mi legyen a kockás körök tennivalója.
Volna néhány ötletem.
A cél - ne kezdődjön meg az oktatás szeptemberben. Ne nyissanak ki az iskolák.
Hogyan?
Elő a tengernyi jogszabállyal!
Lehet rögtön az infrastruktúrával indítani - aligha probléma olyan iskolaépületet találni, amely nem felel meg az érvényes építésügyi, tűzvédelmi előírásoknak. Vagy annak, hogy milyen megvilágítást kell biztosítani az osztálytermekben. Ha minden iskolában csak egy keményfejű igazgató akad, aki kezdeményez ilyen típusú ellenőrzést, már tanításra alkalmatlannak lehet nyilvánítani a sulit. S ha nem ilyen a vezető, hát leljünk a kockás körben olyan pedagógust, szülőt aki bevállalja a be és feljelentést.
Az elmúlt néhány Klikkes év rendszerszintű hiányossága, hogy nem készülnek el a szerződések, munkaköri leírások nincsenek tankerületi szinten aláírva és sorolhatnám. Szedjék össze a szakszervezetek és támogató jogászok, hogy melyek azok a hiányosságok, amire hivatkozva jogszerűen lehet a munkavégzést megtagadni. Lesz elég. Készüljön el a nyáron sok ilyen sorvezető, amely augusztus elejére jusson el minden kollégához.
Ragaszkodjunk hozzá, hogy a munkánkat ellehetetlenítő jogszabályokat pontról - pontra tartsák be. Mindet.
Ne kezdődhessen el a tanév, ha nem biztosított a BTM gyerekek fejlesztése, ha nincs tűzvédelmi felelős, ha nem érkeznek meg időben a taneszközök, ha mint tavaly nem ad a fenntartó pénzt a fertőtlenítő takarításra.
Készítsük fel a szülőket, mondjuk el újra meg újra minden lehetséges fórumon, hogy miért nem tudjuk gyermekeiket ebben a keretben valódi tudással felvértezni.
Tegyük ki újra és újra a grafikont, amelyen jól olvasható a hit és erkölcstan, a testnevelés és a közismeretre fordított órakeret aránya.
És így tovább.
Legyen már végre konkrét, jól kommunikálható cél. Ne kezdődjön el a tanév.



2016. május 3., kedd

Bonctan - motiváció 2.0

Minden iskolaszolga ismeri azt a poént, amikor jobb sorsra érdemes állattetemmel ijesztgetik a fiúk a lányokat az udvaron. Van ilyenkor visítás, hiszti és alacsonyan szálló egér vagy más. Nálunk ma egy máskülönben röpképtelen alighanem ragadozómadár által megölt, ám elejtett sikló. Méretes, méretes balhéval. Elkoboztam hát a jószágot, s mert volt ma lyukas óra is, természet is, hát előkészítettem a terepet. Osztályteremből bonctermet csinálni nem is olyan nehéz. Kell egy zsák - Te szedd, s ugyanonnan gumikesztyűk, a kémiás eszközparkból néhány tégely és óraüveg, fizikás nagyítólencse és rugós erőmérő,mérőszalag,némi gombostű s a tanár örök barátja egy jó sniccer. Előkészítettem az egyik tableten a jegyzőkönyv vázlatot (google doc), kerestem egy rövid, de jó videót kígyóboncolásról ( kulcsszavak - angol, sokáig éljen a google fordító) és mire visszaértek tanítványaim a tesióráról készen állt a boncterem. Megnéztük a filmet és hozzáfogtunk. Jó-jó a tanmenetben épp a növények szaporodása következett volna, de ezt a lehetőséget nem lehetett elengedni. Ahogy a kísérleteknél szoktuk volt ki videózott, volt ki jegyzőkönyvezett, s persze boncmesterek s pörgettük is a szerepeket. Itt és most nem hiányzott a motiváció.

2016. május 2., hétfő

Csak tessék továbbmenni, nincs itt semmi látnivaló

                  Kedves, ám kicsit naiv ismerősök, gyakran kollégák is gyakorta esnek abba a tévedésbe, hogy a normál tagozat mellett működő SNI csoport munkáját, valamiféle heroikus, de szépelgő helyzetnek képzelik el. A boldog és kiemelt figyelmet, egyéni törődést kapó diák, aki ott - ahol persze  neki nincs már vele dolga - boldogan sütkérezik a tanár figyelmében és szeretetében, kivirul és töretlen fejlődésnek indul. Hát nem.
Egyrészről, mert ha a kis létszám önmagában megoldás volna, akkor minden alacsony létszámú csoport a tehetséggondozás fellegvára lenne. Másrészt a csoportok döntő többségében a tanulók nem az óvodából, hanem valamelyik alsó tagozatos osztályból, jellemzően évismétlések után érkeznek. Minősített katasztrófa, ha felsőből. Tele kudarccal, jól beágyazott másodlagos tünetekkel, viselkedési problémákkal, motiválatlansággal, sorolhatnám. A diák, gyakorta a családja is, bármennyire is szeretnénk másképp látni, nem a nagy, vagy utolsó lehetőséget látja az új csoportban, hanem a kirekesztődés pecsétjét. Cseppet sem hálás, hogy új környezetbe került, nem szereti meg varázsütésre az új helyet, nem akar könnyebb iskolát. "Azért tettek ide, mert hülye vagyok, mert nem tanulok, mert kikészítettem ... és magával is azt fogom.." Innen kellene nyerni. Ez nem fáklyásmenet. Először lehámozni az elmúlt évek kudarcait, megpróbálni megérinteni a kölök lelkét. Biztonságos közeget teremteni - aminek egyes számú ismérve a keretek meghúzása - ott ahol a keretszaggatás volt évekig az egyetlen énőrző technika - hisz ha matekórán esélyem sincs megoldani a példát, némi figyelemért cserébe az órát szétverni azért tudom. Az osztályfőnök tehát, csillapít, simít, ismétel, erősít, kettőt hátra, felet előre, szitával vizet mer. Lehet sikerül. No nem tanulásra bírni a gyereket, attól még fényévnyire vagyunk, csak elérni azt a kegyelmi állapotot, hogy már nem balhézni jön be reggel, ha bejön. Hogy nemcsak megfogalmazzuk közösen a szabályainkat, hanem be is tartjuk. Megéljük együtt, hogy ez akár öröm is lehet.
                 A tanulás más tészta. Van egy szörnyű gyanúm, hogy nem csak nálam nem gondolják értéknek az iskola által nyújtott ismereteket a diákok - de itt tényleg életszerűtlen, hogy a kör területének kiszámolása fontos legyen. Ezért próbálkozunk minél több, az iskolán túli élethez közvetlenül kapcsolódó téma körbejárásával - projektekkel. S mert a projekt rákényszerít a társsal való együttműködésre, ahhoz pedig kommunikálni kell, tűrni, átérezni, segíteni vagy félreállni. S ha közben az is cél, hogy ne legyenek digitális analfabéták kimenő tanítványaink - nos akkor máris ..ja nem, előbb oldjuk meg az eszközszerzést.
                  Lévén az iskolafenntartó - igen KLIK- momentán a telefon-uszoda- fuvar- papíráru-stb. költséggel lóg az iskola partnereinek, így csak a kifelé telefonálás, úszásoktatás és a tanulók bárminemű utaztatása nem megoldott, kevéssé valószínű, hogy digitális eszközfejlesztésre utalna. Ha nem, hát nem, nagy a világ, s a közoktatás amúgy is az innováció, kreativitás műhelye (olvasok ám MTI közleményeket is!) hát nosza, pályázzunk.
                   Könnyű nekem, mert a gyógypedagógia szűk terület - bár én néha azt hiszem mindannyian mások vagyunk- tehát projekttel nyerni több sikerrel kecsegtet, hisz a különlegesség az elbírálásnál előny. Ezt  egy kollégától hallottam a MI kiállításon. Nem vitatom. Projektet kiötleni, végigvinni sajátos nevelési igényű tanulókkal bizonyára szintén könnyű, csak én vagyok ilyen nehézkes és ügyetlen, hogy sokból kevés sikerül. A sikertelen projektet meg nem számolja az ember lánya, mert minek. A kudarcok lejegyzéséről is leszoktam, nem utolsósorban azért, mert szeretném ép lélekkel végigcsinálni a következő két évtizedet.
                 Folyt. köv.