2017. március 15., szerda

Süketszoba

- Nincs egy fűrész magánál? Jó az a bringa, azt akarom ellopni!
- Nincs, de ha lenne se adnám oda.
- Kinéztem magamnak azt! S mutatja is.
Mellette két társ, kik ugrásra készen lesik, mi lesz a feldobott labdával, A diák persze nem egyszerű, s nem azok a mellette állók sem.
- Én is, de még nem kerestem meg az árát.
- Hát akkor?
- Szerintem Te is tudod, hogy rossz kérdésre, nincs jó válasz. De befagyott a tó, mentek ki délután?
- Mi már rég tudjuk!
S innentől lelkesen mesélik, hogy ők már réges-rég tudják és voltak és mennek, s közben elfelejtődik, hogy még egy utolsó jó kis tanárbosszantó produkcióra készültek hazaballagás előtt.
Ma sikerült kikerülnöm a csapdát. Holnap biztosan lesz másik, ahová majd besétálok. Vékony jégen járunk, s nincs üdvözítő, s főleg gyors megoldás.

Hétről-hétre romlik a helyzet, napirenden a viselkedésromlás, minden napra jut verbális és fizikai agresszió, lógás, késés, trágárság és szándékos rongálás. S ahogy ez a nagykönyvben olvasható, az eddig csordogáló elvándorlás is felgyorsult. A szülők azt érzik hogy a pedagógusok nem tudják megfékezni a balhés diákokat, hogy a tanórákon nincs megfelelő munka, s a szünetekben, s az úton gyermekeik fizikailag sincsenek biztonságban.
Elfogadtuk az új házirendet, év elején pedig elmentek a környékbeli gyűjtőiskolába a túlkoros bukottak (némi szolid rábeszélés után), létrejött néhány magántanulói státusz, s ahol csak lehet csoportbontásban tanítunk. A szünetbeli ügyeletekben megdupláztuk a pedagógusok számát. Eredménytelenül.
Szigorítunk.
Két év után újra szabályoztuk a szüneteket, van kötelező kimenetel és bennmaradás. Ennek egyenes következményeként fogócska a folyosón és a mellékhelységekben a renitens diákokkal.
Volt foci az udvarra, szünetre. De szétrúgták, nem vigyáztak rá, tehát már nincs. Van helyette ...nem, nem sétálás, hanem verekedés.
Volt csocsó és pingpong, ahová napi váltásban kerültek az osztályok az aulában. (Szünetben) De tönkretették az ütőket, elhagyták a labdát, így már az sincs.
Van még a leülő szintén az aulában, ahová persze már nem lehet odaülni, mert vagy kint az udvaron, vagy bent az osztályban kell lenni a szünetekben....így már csak reggel kuporodnak oda a diákok az első csöngetés előtt - persze csak ha esik vagy mínuszos a hőmérséklet, máskülönben ugye kint az udvaron kell várni a napkezdő csengőre. S persze vannak a folyosói padok is, immár funkció nélkül, hisz..lásd előbb.
Van kötelező torna heti egy alkalommal délután (kiváltva az 5 tesiből 2-t), ahol azonban nem vezetjük a hiányzást...mert mit is csinálnánk ennyi igazolatlan mulasztással..
Volt évente 4 "buli" a felsőben, de mert rosszul viselkedtek, már csak 2 és az is felezett idővel.
Volt farsangi mulatság az alsóban, de mert rosszul viselkedtek (különösen a szülők...), már csak farsangi délelőtt van kis műsorral, szűk keretben, tanórai hangulattal.
Vannak módszerek, miket sok pénzért, sok képzésen tanultunk, de amit nem használunk, mert ezekkel ugye nem lehet csoport munkázni, élmény pedagógiázni, pláne kooperatív technikákat alkalmazni.
Volt családlátogatás az osztályfőnöki feladatok között, de már nincs.
Van mindenkire kötelező házirend, de már csak legyintünk, mikor sokadszorra áthágják. Hozzáteszem nem csak a diákok.
Most éppen azt gondoljuk, hogy ha fegyelmi tárgyalás után kizárunk néhány diákot, majd rend lesz. Miközben tudjuk, sőt el is hangzik, van másik 15, aki ugyanúgy fegyelmi eljárásért kiált.
Vagyunk MI,meg azok, akik hagynák magukat tanítani, de ŐK nem hagyják. Mert nevelhetetlenek, nyughatatlanok és persze ilyenek a felmenőik is. A félévi bukások száma az eget ostromolja, van évfolyam, hol a diákok 31 %-a elégtelen osztályzatot kapott valamely tárgyból, s sokak kik több, mint 4 tárgyból nem érték el a minimumot. Ez egyébként, ha összehasonlítjuk a kompetencia méréssel reális, mert tanulóink  60-70 %-a a  matematika területén a 4. szint alatt teljesít. KORREKTÜL ÉRTÉKELJÜK AZ EREDMÉNYTELENSÉGET.
Nem lesz rend.
Ha egy-egy csoportunkban nem 10 százaléknyi zűrös (BTM, SNI, HH és HHH és így tovább) diák tanul, hanem csaknem 50%, akkor bizony nem lehet olyan módon és eszközökkel dolgozni, mint eddig.
Mutogatunk a családokra - de már nem akarunk szóba állni velük. Mutogatunk az oktatásirányításra, melynek állítólag legnagyobb bűne, hogy ránk kényszerítette az integrált modellt. Sok eszement hibáját lehetne sorolni - szerintem nem ez az. Az önkormányzatra, amely magára hagyta az iskolát, a környékbeli frissen indult vagy régi intézményekre, melyek elszívják a legjobb diákjainkat, s így tovább.
Nem akarunk projekteket és képzéseket, mert ezt se bírjuk. A nem lehet miatt nem teszünk, csak túlélni próbálunk. Egyre több az indulat, egyre több a legyintés. s egyre kevesebb a diák. Sok a bukás? Nosza rendeljünk el új kötelező tanulószobai foglalkozást a nyolcadikos bukottaknak, de ne terheljük rá őket a tanulószobára - mert úgyse lehet velük boldogulni - legyen hát a hetedik-nyolcadik órában korrepetálás. Mert azon majd örömmel és dalolva részt vesz. Persze oda már nem jut szaktanár, hát tegyük oda azt akit találunk.
Sodródunk. Reggelente bekapjuk a leszarom tablettát, és gondosan elkerüljük a folyosón a hangos csoportokat. A tanári ajtaját becsukjuk szünetben. A tornaórai atrocitásról nem szól a tanár, a kollégánk megfenyegetéséről, autónak rongálásáról bölcsen nem veszünk tudomást.

Alig néhány éve, a még a működő IPR idején láttuk, az a kölök, amelyik jól érzi magát a suliban, aki rendszeresen látogatja a tanórán kívüli programokat, annak az eredményei is jobbak. A családlátogatások, a szülők bevonása bár kínkeservesen, apró eredményeket azért hozott. Csoportmunkában rávehető munkára az, aki másként nem. sorolhatnám.

Aztán jött az új szél, a REND lesz itt, de mindjárt fuvallata. A kerettanterv átléphetetlen, a másság büntetendő. S a lépésről-lépésre haladással már senki sem volt elégedett. Hiszen mennyivel egyszerűbbnek tűnik világos határokat szabni és büntetni a szabályszegőt. Az iskola munkahely, az itt megszerezhető tudás kötelező és egységes.

Vagy mégsem?






2017. február 6., hétfő

Projektek közt


Először a kedvesebbről. Mert ez akárhogyis, de annak az eredménye, hogy rendületlenül bíztam benne, hogy bármekkora ellenszél is fúj, ha szisztematikusan dolgozunk, lehet változást kiharcolni. Évek óta próbálkozunk a suliban az IKT terjesztésével. Sok helyi képzés, tenger megálmodott pályázat, s néhány siker, bekötött, kikötött, halódó vagy feltámadó hálózati kapcsolat, s évről -évre több "megfertőzött" kolléga. Tavaly nyár végén két negyedik évfolyamot tanító kollégám készítette el a Lassie-projekt tervét. Nagyot álmodtak, olyan projektet, amely pozitív olvasási attitűdöt alakít, ahol az olvasás élményét támogatja a kézműves alkotás, ahol kézközelben az IKT eszköz, ahol külső helyszíneket bejárhat a diák. Sok pénz, igen. Összekötöttük a projekt tervet, a már évek óta működő IKT tankörrel, s így pályáztunk a Digitális Esély 2016 támogatására. Sikerrel. Bangóné Boross Ilona és Pásztorné Dolányi Magdolna vezetésével, Gecsey Krisztina angol tanár és jómagam csatlakozásával elindulhatott a Lassie projekt!  Itt elérhető a projekt terve. 



2016 szeptember elsejétől iskolánk részt vesz egy Erasmus+ projektben is, ott szlovén és osztrák partnerek együttműködésével fejlesztünk módszertant. Itt egy ismertető.  A projekt indulása óta, bár a tankerület összekötője, munkatársai támogatóak, még nem sikerült az amúgy a KLIK-hez már hónapok óta beérkezett pályázati pénzhez, eszközökhöz hozzájutni, praktikusan a két nemzetközi találkozó költségét kollégámmal máig zsebből fedezzük. Csak remélni merem, hogy még a projekt befejezése előtt iskolánk hozzájut az eszközökhöz, mi pedig a költségtérítéshez. A magyar partnerek között az I-Study profiljának megfelelően a mi területünk elsősorban az Innovatív tanár - innovatív oktatási módszerek, IKT használata a tanulásban, gyakorlat orientált oktatás készségeinek leírása, képzési anyagok tesztelése. Számomra még mindig rettenetesen nehezem átlátható, de legalább igazi kihívást jelentő feladat, amelyben a legjobb, hogy végre eljuthattunk más országbeli iskolákba is, Októberben Ljubjanában, most január végén Grazban jártunk. Legközelebb erről mesélek.





2016. november 14., hétfő

I. Mobil eszközök az oktatásban konferencia

A hétvégén Veszprém adott otthont az I. Mobil eszközök az oktatásban konferenciának. A IKT MasterMinds kutatócsoport életre hívója Fehér Péter és munkatársai szervezték és vezették le kiválóan a kétnapos rendezvényt. Számomra a legnagyobb élmény Csapó Benő professzor előadása volt, különösen mert mérési eredményekkel alátámasztott előadásában megerősítette, hogy a magyar iskola szegregáló - elitista gyakorlata épp olyan rossz az elitképzésnek, mint ahogy a lemaradóknak. S hogy az új eszközök könnyebbé tehetik a differenciálást és persze profibbá a mérést.Nagyon várom az előadás felvételét, mert jó volna ha sokan meghallgatnák. A konferencián 14 szekcióban 48 előadást hallhattunk, s a szervezők ígérete szerint hamarosan elérhetőek lesznek a konferencia honlapján a prezentációk, és a tanulmánykötet is.
Magam az alábbi anyagot vittem:


2016. október 30., vasárnap

A pedagógus helikoptere

 Október utolsó szombatján - vagy pontosítsunk, az őszi szünet első napján Szegeden rendezték meg a II. INNOVATÍV PEDAGÓGUS KONFERENCIÁT. Az előkészítés, szervezés, lebonyolítás irdatlan munkáját Nemes Nagy Erika végezte. Erika átmenetileg földlakó, egész biztosan az univerzum boldogabb tájáról való, mert annyi energia, tűz, ötlet sugárzik felőle, hogy azonnal superman-i víziók rémlenek fel, ha találkozunk vele. A lusta pedagógus mantrázóknak: több száz tanár, aki önként, mi több vidáman töltött 8 kemény munkaórát tanulással. Köztük többtucatnyi előadó, akik az ország minden tájáról utaztak hosszú órákat, hogy a szegedi Vedres falai közt vezessék  (nem pénzért, csak úgy, mert fontosnak gondolják) kollégáikat a 21. századi tanítás útvesztőiben. Merényi Ádám beköszöntőjében tartott gyors felméréséből tudjuk, hogy a koránkelés bajnoka a Skultety Kati által vezetett miskolci csapat, akik 4 előtt keltek, hogy tízkor Szegeden kezdhessenek. Nem is értem miért a vonatot választották, hisz tudjuk, tanárként csuklóból kifizethették volna a helikoptert. A Vedres egyike a nemrég megújult suliknak, az eszközpark is messze kimagaslik az országos átlagból, de sajnos a sávszélesség elégséges "magasságát" itt sem sikerült megugrani, így a legjobb szándék, a legalaposabb előkészítés mellett is döcögtek a műhelyeken a bemutatott alkalmazások. Így aztán mély meghajlás és kalaplengetés minden kollégának és előadónak, aki mégis megpróbál saját intézményében digitális technológiát is alkalmazni. Tegnap hallottam Gergőtől azt is, hogy nemrég Dániában járva, megkérdezte, mit csinálnának a suliban, ha nem volna internet. Hát hazamennének, természetesen, válaszolták neki a helyiek. Nem elrugaszkodott ötlet, Nekem is többször megfordult már a fejemben, jó pár nyári pedagógus műhely levezetése nyomán, hogy ha nem a sulit, hanem a saját lakcímemet jelölöm meg a képzés színhelyéül, jobban járunk. Nálunk iskolai eszköz sincs (Alapítványos már akad), aki tanulni akar hozza a saját laptopját, és nekem mint magánszemélynek jogom és lehetőségem tisztességes szolgáltatói szerződést kötnöm. Iskolaként csak közbeiktatott céggel dolgoztathatok - (Sulinet.niif.hu) ami praktikusan nemet jelent Közép-Magyarországon. Szóval a következő Hevesy Nyári Műhely a Benedek kertben lesz, a műanyag székeket összeadja a tantestület, projektort a szülők, vásznat, hosszabbítót, sátrat a vállalkozók...
Jó reggelt Magyarország.
Ide teszem a konferencia műhelyén bemutatott anyagot - talán otthonról megnyitva működnek a hivatkozások is.

2016. október 5., szerda

Tükör


Ez most személyes lesz. 

Nagyon keservesen indult ez a tanév. Restellem, ami a hazámban történik, félem azokat, akiket ellenségként jelöl a rendszer, elcsendesedett szűkebb közösségem a pedagógus társadalom - s nemhogy szabadságát nem vívta ki, de szűkebb járomba állt, mint eleddig. Elhagyta a pályát nem egy jó kollégám, köztük az is, ki közvetlen munkatársam, jó barátom. Nem lett jobb a kölköknek, s beálltam magam is, a lehajtott fejjel morgolódók közé.
DE
Egy Erasmus + pályázatnak köszönhetően néhány napot egy másik ország, másik iskolájában tölthettem fiatal kollégámmal. Itt él, ahol én. Itt tanít ahol én. Mégis..ő tudja azt, amit mindannyiunknak, akik gyerekek közé megyünk tudnia kéne..a kölök nem választhat. Neki mi jutottunk. Joga, hogy mosolyogva köszöntsük. Hogy azt érezze, bármi van, ránk, a derűnkre, a kíváncsiságunkra bizton számíthat.
Jó, jó ezt tudhattam volna magamtól is. Mégis fogcsikorgatva ültem augusztus vége óta a pályázatok fölött, morogtam, hogy kevesen használják a nehezen összeszedett eszközöket, hogy lassan haladunk a csapatommal, és így tovább. Elfelejtettem, hogy nem azért vagyok itt és csinálom, mert kell, hanem mert ezt választottam, és választom újra meg újra, mert értek hozzá, mert ehhez értek és szeretem.
Így most egy kicsit újra kezdem a tanévet.
Például örülök:
SNI  7-.8 osztályból összevont csoport - F70. Irodalom óra, Arany - öregkori versek. - Az Epilógusból olvasunk részleteket. Lányka tabletért nyúl, s böngészőt les.
- Mit keresel?
- Megnézem mit jelent az omnibusz.

Kép forrása:http://tudomany.cafeblog.hu/2013/11/14/trukkos_tukrok_az_agyban/