2011. december 12., hétfő

Ideje a nemnek

- Ne gyere a számokkal Zoli!…mondja bölcs vezérünk, s ezzel végre helyre teszi azt a kérdést is, miszerint van –e még bármiféle racionalitás a napról-napra ráncigált politikai ámokfutásban. Nincs. Nincs is rá szükség – mint ahogy nincs immár szükség szakemberekre, sőt gondolkodó emberekre. Ami történik, az ámokfutás, a lehető legnagyobb veszteségekkel. Ezúttal azoknak volt igaza, akik nem szálltak be, a közoktatási koncepciónak nevezett „izé” vitatásába. Nem lehet javítani rajta. Nem lehet kicsit kevésbé rosszá módosítani. Le kell szavazni. Úgy ahogy van, tokkal vonóval. Minden, még a talpával földön álló képviselőnek, zöldben vagy narancssárgában, nemet kell nyomni! Bölcs vezérből csak egy van, választópolgárból, falubeliből, szülőtársból, aki nehezményezné, hogy törvényi felhatalmazással bántalmazzák a gyerekét több. Tessék számolni – és nemet mondani. Most!

2011. november 11., péntek

Csatlakozzatok!

Nyilatkozat

Alulírottak a mai napon kinyilvánítjuk, hogy létrejött a Hálózat a Tanszabadságért (HAT), mert elfogadhatatlannak tartjuk azt, amilyen tartalommal és amilyen eljárásban – a szakmai, a szakmai érdekképviseleti és civil vélemények, valamint az előzetesen bejelentett véleményezési határidők figyelmen kívül hagyásával – a nemzeti köznevelésről szóló törvény tervezetét előkészítették.

A Hálózat céljai:

1. a közoktatási-köznevelési rendszer állapotának és az ezzel kapcsolatos jogalkotási folyamatnak a figyelemmel kísérése;
2. jogsértő törvényalkotás elleni fellépés;
3. érdemi társadalmi-szakmai-civil párbeszéd kezdeményezése a közoktatásról;
4. a nemzeti köznevelésről szóló törvénytervezet visszavonásának követelése;
5. kapcsolatfelvétel a közoktatásban-köznevelésben érintett társadalmi szereplőkkel:
* a szülők megkeresése, tájékoztatása, bevonása;
* információs kampány a pedagógusok számára;
* a tanulók tájékoztatása érettségüknek megfelelő módon a demokratikus és méltányos oktatásukhoz fűződő jogaikról;
* a közoktatásban-köznevelésben érintett további szereplők – önkormányzatok, civil szervezetek, egyházak, művelődési közösségek, sportkörök stb. – tájékoztatása;
6. az 1993. évi közoktatásról szóló törvény és a hozzá kapcsolódó további jogszabályok átgondolása.

A HAT nyitott kezdeményezés. Minden szervezet és magánszemély, aki céljaival azonosulni tud, csatlakozhat hozzá.

Alapító tagok:

Arató László, középiskolai tanár, Magyartanárok Egyesülete
Dávid János, szociológus, az Egymillióan a Demokráciáért Egyesület ügyvivője
Equity – Méltányos Közoktatásért Egyesület: Molnár Lajos, tanár, az Equity elnökhelyettese, Vég Zoltán Ákos, az Equity elnöke
Fábry Béla, középiskolai tanár, a Magyar Pedagógiai Társaság alelnöke
Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium pedagógiai vezetője, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke
L. Ritók Nóra, művészetoktatási-esélyegyenlőségi szakértő
Lendvai Lászlóné óvodapedagógus, közoktatási szakértő
Lóránd Ferenc, a neveléstudományok kandidátusa
Mendrey László, tanár
Menyhért Anna, író, irodalomtörténész, Szülői Hálózat
Miklósi László, tanár, a Történelemtanárok Egylete elnöke
Molnár Géza, tanár, az ESHA Hungary alapító elnöke
Nádori Lídia, műfordító, Szülői Hálózat
Nahalka István, tanár, oktatáskutató
Somorjai Miklós, a kispesti Waldorf Iskola tanári konferenciájának vezetője
Szendrei Zoltán, középiskolai tanár, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete tagja
Tollner József, középiskolai tanár
Trencsényi László, tanszékvezető egyetemi docens, a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke
Vadász András, középiskolai tanár
Vekerdy Tamás, pszichológus

Budapest, 2011. november 4.

Ha egyetért céljainkkal, és szeretne a Hálózat a Tanszabadságért tagja lenni, válassza a Regisztráció menüpontunkat, vagy kattintson ide!

2011. október 30., vasárnap

Kusshadj polgár

Azt gondolhatjuk, mindegy a koncepció, mindegy a frázis, hisz itt és most az én osztályom, az én szekrényem, az én igényem, vagy igénytelenségem. S ha van idő és szellem, van mit közvetíteni. De mi a legfontosabb, mit ezzel átadunk? A mindegy a törvény, mindegy, mit kér vagy ír elő a norma, én majd megteszem, ha akarom, vagy nem teszem, mert szabály csak oly rossz, mit kicselezni érdem. Ha hallgatok, erősítem azt – ne szólj, hisz minek tennéd. S nevelek arra, kusshadj állampolgár, keresd a kiskaput, s éld túl, halkan, ügyeskedve. Pénz, mit nem adnak, terel elfele, mindig csak el a lényegtől, attól, hogy felkészülten taníthasd azt, mi fontos, mi akar kérdezni, s választ választani, gondolkodni gyereket, s felnövekvő polgárt. Ha nincs iskolapolgár, nem lesz állampolgár sem.
S ha mi, kik állunk osztályok előtt, mutatjuk példát – mi szól elhajlásról, lemerülésről, csukott ajtók mögött bátran kimondott igazságról, ezt és leginkább ezt a meghajlást okítjuk.
VANNAK, AKIK NEM HAJOLNAK MEG : 77 ISKOLA ÉS TÖBB EZER ÁLLAMPOLGÁR, KI CSATLAKOZOTT AZ ELŐZŐ BEJEGYZÉSBEN MEGJELENÍTETT TILTAKOZÁSHOZ!

2011. október 23., vasárnap

Figyelem!

TILTAKOZUNK A KÖZNEVELÉSI TÖRVÉNYTERVEZET VISSZÁSSÁGAI ELLEN

HAMISAN
állítja a törvénytervezet, hogy növeli az intézmények és a pedagógusok szakmai önállóságát,
→ hiszen központilag előírt értékeken és (tananyag)tartalmakon alapuló közoktatást vezet be,
→ hiszen a jelenlegi értéksokszínűséget félrevezetően értéksemlegességnek nevezi, ennek felszámolására törekszik, ugyanakkor egyetlen értéket sem nevez meg,
→ hiszen a NAT-ban megjelölt fejlesztési kompetenciákhoz kötelezően megtanítandó tartalmakat rendel,
→ hiszen a helyi tanterv a központi kerettantervtől (az eddigi 30% helyett) legfeljebb
10 %-ban térhet el, és ezzel számos iskolában lehetetlenné válik az eddigi pedagógiai kínálat továbbvitele,
→ hiszen még az engedélyezett tankönyvek számát is minimalizálja,
→ hiszen az erős központosítás bürokratikussá teszi az iskola belső szervezetét, és az igazgató munkáját szinte kizárólag a végrehajtásra korlátozza,
→ és mindezt egyáltalán nem kompenzálják a tantestülethez kerülő döntési jogosítványok.

HAMISAN
állítja a törvénytervezet, hogy az iskolarendszer eredményessége javulni fog, és húzóerővé válik a tudás,
→ hiszen leszállítja a tankötelezettség korhatárát,
→ hiszen az érettségit nyújtó középfokú iskolákban való továbbtanulást keretszámokkal korlátozza,
→ hiszen az iskolák működését és a pedagógusok munkáját meghatározó döntések meghozatalának jogát elveszi a helyi körülményeket ismerő közösségektől,
→ hiszen a centralizációval rendkívül megnehezíti, szinte lehetetlenné teszi az alkotó szellemű helyi pedagógiai műhelyek működését ( uniformizált helyi tantervek ),
→ hiszen a központosított minősítő eljárás a fenntartói akarat és értékrend érvényesítésének (büntető) eszközévé válhat,
→ hiszen a drasztikus óraszám-növekedésnek a tömeges elbocsátás mellett egyenes következménye a természetes önvédelemből történő teljesítmény-visszatartás, a minőségromlás, az egészségi és mentális állapot romlása, a törvényszerűen kialakuló közöny a tanulók és a tanítás iránt.
AZ IGAZSÁG
tehát az, hogy ez a törvénytervezet nem elégséges szakmai és érdekvédelmi egyeztetés eredménye. A pedagógusokat nem alkotó embernek, hanem végrehajtó közszolgának tekinti. Közszolgálatot akarunk végezni, de nem szolgaként, hanem autonóm értelmiségiként!

KÖVETELJÜK, HOGY ALAKULJON NEMZETI OKTATÁSI KEREKASZTAL, AMELY ALAPOSAN ÁTTEKINTI A NEMZET ELŐTT ÁLLÓ NEVELÉSI ÉS OKTATÁSI FELADATOKAT, AZOKBAN MEGEGYEZIK, ÍGY KONSZENZUSOS DÖNTÉSEKKEL ELINDULHATUNK A HOSSZÚ TÁVÚ OKTATÁSI REFORM ÚTJÁN!

Célunk, hogy ennek a törvénytervezetnek a november 4-re tervezett elfogadását halasszák el.

Kérjük, amennyiben egyetért, aláírásával jelezze!

Email: gimnazium@illyes-bors.sulinet.hu

2011. szeptember 30., péntek

2011. június 20., hétfő

Melyik az a vénasszony?

Nyugdíjas kollégáinkat búcsúztattuk, szívszorongató háttér, hogy már évek óta egymást lessük, ki megy végre, hogy ne kelljen annak, kinek már nem jut gyerek...S az ünnep után új lendületet véve jelentette be vezetőnk, most köszöntsük azt ki 25 éve a pályán. -Ki az a vénség? néztem körül. Én vagyok. Aki alig 18 évesen, egy semmire jó gimnáziumi érettségiről jövet, vonatra szállva táboroztat, pecsenyévé ég a tavon, mert a kedvezmény csak harmadik óra után jár, hát 4 órát  vízibiciklizik a kölkökkel. Én vagyok a taknyos orrú, ki napközis nyári táborban kulizik a gödöllői Blaha hegyoldalán, s akit már akkor biztos ösztönnel találnak meg a balhés, fura, másfajta gyerekek. Meg az is én, ki pofátlan bátorsággal jelenik meg a biológia felvételin, mert a 25 témából csak kettőt tud, s belehúz. Meg az is, aki kenguruban gyerekkel jár be a főiskolára, s a második gyereket várva fejlődési rendellenességekből szigorlatozik. A döbbent tanerő, ki értelmi fogyatékosokra készül, s cigány gyerekeket talál. A felelőtlen ifjonc ki többnapos kirándulásra vonszol nyolc korosztálynyi kilenc korképpel leírt gyerekcsoportot egy jólelkű, ámde villamosipari technikus társsal az oldalán. (hazahoztuk őket épségben...) A kekec, akinek mindig olyan ötletei vannak, aminek a következménye a tuti túlmunka a kollégáknak. A legendás türelmű, az utolsó utáni lehetőséget felkínáló tanár, ha gyerekről van szó, de asztalborogató ideggörcs, ha felnőttekkel kell vitázni. Kedves tőled, mondta legutóbb egy kollégám, mikor javasoltam, ismerjük el, mit gyerekekért tett - nem, nem voltam, nem vagyok kedves. Nem tudok ma sem, csak úgy, mert jó, szépeket mondani. Ha hiszem jó, amit csinál, mondom, de mondom azt is, mit rossznak találok. S azon túl, hogy nincs is mindig igazam, még faragatlan is vagyok nemegyszer. Valóban, velem nem lehet tortát enni, hátradőlve, csak úgy örülni annak, mi megvan, mi jó, mert mindig rohanok a következő légvár felé. Lépek a tömegben a tüntetésen, s közben azon morgok, miért csak most vonulunk. A sikeresen lezajlott, s tán valóban értékes pályázat lezárásakor, arról beszélek, miért kell most azonnal belevágnunk valami újabba. Ha arról kell szólni, mit ér, hogyan készült az e-learning anyag, a hibákat sorolom. Mindig van egy utolsó, halk morgás, mitől megkeseredik az ünnep. Nem vagyok rá büszke.
Most persze kiélhetem ezt a perverz késztetést, hisz másról sem szól a közbeszéd, csak arról meghal, elpusztul, leépül a közoktatás. De könyörgöm, ha azt mondjuk ez itt a mélypont, a teljes összeroskadás, akkor nem teszünk mást, mint a rossz politika, mi leír egy vagy több nemzedéket. Nem azért megyek be minden reggel újra, hogy túléljem ezt a napot, hanem mert hiszem, tudom, hogy bármennyire is torz a keret, benne érték igenis teremthető. Sírni otthon, a párna alatt, szólni ott, hol lehet. Nem sokkal lettem bölcsebb negyedszázad alatt.

2011. június 7., kedd

Ha feláll a csapat...



Az úgy volt, hogy nem volt. Illetve egy kicsit volt, de csak amúgy tartalékon. Mert hiányzott még technikai tudás, meg lelkesedés, meg támogatás. Ketyeg, írtam szomorúan, csak ketyeg. De most már ennél többről van szó. Akik engem megfertőztek az IKT vírussal - Hartyányi Marika és munkatársai - sikerrel jártak kollégáimnál is. Mára ott járunk - nem tudom úgy megnyitni közös "gyermekünket" az E-Hevesy-t , hogy ne találjak új képeket, beszámolókat, vetítéseket! Mert mára felállt a csapat!
Nőtincsi képek
Családi nap a turai Hevesyben
Madarak és Fák napján
Napközis képek
Csak még - halkan mondom:
  • a gyerekek megmozdítása - próbálkozunk
  • egy igazi tanulási keretrendszer felépítése - tanuljuk

2011. május 31., kedd

Végefelé

Nagyon felemás tanév utolsó napjait éljük. Nagyban, vagy nagyobban, a látszat cselekvések és ötletelések ideje. Ami nem terv, s megvalósult - az minden tekintetben negatív. Mert aggályos, s mára az oktatási jogok biztosának ingerküszöbét is elérte, az a gyakorlat, hogy úgy kerülnek át egyházi fenntartásba az iskolák, hogy nem marad választási lehetőség a szülők, diákok számára. Felszámolódtak, eltűntek az oktatáskutatással, innovációval foglalkozó független műhelyek. Kihúzták a szőnyeget a művészetoktatással foglalkozók alól. Tervezhetetlenné, bizonytalanná vált a sajátos nevelésű diákok ellátása. Az ezerszer kárhoztatott Magyar Bálint nevéhez ragadt pedagógus-ellenesség idején sem hangozhatott el, olyan cinikus, ostoba megfogalmazás a tanórán kívüli pedagógus feladatokkal kapcsolatban, mint amit minap, a regnáló oktatási államtitkár nyilatkozott a 32 óra kapcsán. Leálltak, besültek, megrekedtek a megyék által kiírt oktatási célú pályázatok. Teljes a bizonytalanság a fenntartók körében a jövőbeli finanszírozás és feladatellátás kapcsán, ellehetetlenült az érdekegyeztetés, szisztematikusan kerülik a civil szervezetekkel való együttműködést. A koncepciók köszönő viszonyban sincsenek a tényekkel. Jön a nyár, lankad a figyelem, de nem lankad a törvényhozási kedv. Tartok tőle,most érkeznek majd sorra, azok a minden egyeztetést kikerülő önálló képviselői indítványok, amik a következő évtől döntően alakítják az oktatás területét is. Nem elég, bár fontos a vasárnapi demonstráció. Meg kell keresni a kétharmad népét, s nem országgyűlési képviselői, hanem település fenntartói minőségükben megszólítani, tájékoztatni, figyelmeztetni,- ne bólintsanak csukott szemmel...

2011. április 29., péntek

Keserű vigyor

Függő vagyok, tudom, éjjelenként lesem a közoktatással foglalkozó híreket, s egyre ingerültebben hiányolom a pedagógusok részvételét az átalakuló oktatáspolitikai viszonyokról szóló diskurzusokban. Így aztán most örülnöm kellene. Hisz az elmúlt tíz-egy néhány nap történései - azaz a 28 kötelező vagy 80% kötelező jelenlét hírére felébredt "csipkerózsika" álmából a szakma. Most aztán már elég, bőg az eddig néma nyáj. Nem kiabált a decemberi koncepció nyilvánosságra hozásakor. Nem kiabált a rémületes központosítási szándék árnyékában. Nem kiabált a hatévesre tervezett skatulyázás miatt. A szülői háttért szondázó felvételik visszaállítása miatt. A gyerekek lehetséges kizárása miatt. Az egyházi iskolák nyomulása miatt. A gyermekvédelem leépítése okán. Nem szólt az egyen könyv, egyen tanterv miatt. A tankötelezettség leszállítása miatt. Most tiltakozik. Felháborodik. Talán még tüntetni is megy.

2011. április 12., kedd

Kártya - avagy egy megoldott pedagógiai helyzet



Gyereklánynak nincs kedve tanulni. Ötödik óra, odakint süt a nap, a haverok otthon pihennek érvényes orvosi igazolás birtokában. (Ugrásszerűen javult felénk az egészségtudatos magatartás mióta családi pótlék megvonással (igazándiból csak a szociális munkással egyeztetett költéssel) fenyeget az igazolatlan mulasztás. Kik eleddig 150 - 250 óra igazolatlan mulasztást gyűjtögettek tanévenként, most ugyanennyit mulasztanak igazoltan. Soha ennyi neurológiára, bőrgyógyászatra, laborvizsgálatra, stb. beutalt diák nem volt a praxisban. Ülnek rendületlenül az orvosi váróban, s fáj a láb, a fej, a kéz, szaggat a hát, facsar a gyomor. Az orvos mit tehetne mást, beutal. Hisz ki tudja, melyik panasz indokolt, s nem kockáztat.) Elkalandoztam.
Lány tehát ül a pad tetején, s bár már szólt a csengő, füléhez szorítja mobilt, s zenét hallgat. Kérem, ne tegye, üljünk le, s rugaszkodjunk neki I. István törvényeinek, mert erről volna szó. Nem válaszol, csak lógáz tovább. Kollégámra pislogok, ki most nálunk segítene, s kérdem jó hangosan, hogy eljusson bizton a hang a zenére figyelőhöz. - Kártyázunk? - Hát persze! Veszem hát paklit, s már keverem is,látványosan, profihoz illőn. Elhallgat az undok ciripelés. - Maguk kártyáznak? - Mit játszanak? - Ultizunk! Osztani kezdek. - De maguknak nem lehet ilyenkor, órán.. - Tényleg? Miért is? - Mert maga, maguk tanárok..óra van. - Hm. Valóban. Akkor csöngetés után, egy parti? - Engem is megtanít majd? - Jó. - bólintok, s mire összesöpröm a lapokat, odatalált a helyére, s előkerült a könyv, füzet is.

2011. március 30., szerda

Egy a 170 ezerből

Nem tiltakozik, nem kiabál, nem hallatja a hangját. Nem rémíti meg az oktatási államtitkárság koncepcióként tálalt középkori elmélkedése, mert nem is olvasta el. Az oktatáspolitika újabb és újabb tótágasra hajazó ötleteiről nem tud. Ha olyan intézményben dolgozik, hol a vezető is, "a csak az létezik, amit már törvénybe foglaltak" életvitelével óvja mentális egészségét, nem is hall az egymásnak feszülő dogmákról. Szakfolyóiratokat nem olvas, megelégszik a minden intézménybe ingyenesen eljutó tankönyvkiadók által promóciós ajándékként kiküldött - magukat egyébként szakfolyóiratoknak álcázott kiadványokkal. ( Nem árt tudni, ez a fajta igénytelenség sok szűkös év eredménye, mikor szisztematikusan nyírta az oktatáspolitika az oktatási témájú periodikák amúgy sem  gazdag mezejét) A tanerő alig néhány változást érzékel a szabadság napjának kinevezett választási forduló után. Újra buktathat alsóban. Fenyegetheti a szülőt a mulasztások okán elvonandó és mások által beosztott családi pótlékkal. Maga szabadságharcát a legatyásodott fenntartójával vívja az étkezési - munkaruha utalvány frontján. Kevésbé szerencsések a megszüntetés-összevonás ellen küzdenek. Hovatovább a történelmi egyházak belátásán (vagy bizalmatlanságán a normatívák utalásával kapcsolatosan) múlik, hogy városnyi diákság gyakorolhassa a világnézeti semlegességet érintő jogait. Ebben a történetben a reformátusok, s legutóbb a tatai ügy kapcsán a katolikusok is több belátásról tettek tanulságot, mint az ősszel választott önkormányzati képviselők. Szakma? Nemzetközi mérések? Folyamatelemzés? Minek. A tankötelezettség ideje ultira hajazó bemondások alatt változik. "Arra tennék..."

2011. március 24., csütörtök

Egyszer fent...

Amikor mégiscsak működik. Itt mindennap van új információ. S nevetve mondja kollégám, elgépelt egy dolgozat dátumot, s reggel már figyelmeztették is a szülők, mégse küldenék be a gyerekeket vasárnap az ötös szorzótábla számonkérésére. S hétfőn zaklatott megbeszélésről hazafelé tekerve vidáman kurjantanak rám a hatodikosok, a Víz világnapi programról jövet, s reggel, hogy kapcsolom a gépet ezt látom a nyitó oldalon. S most megpróbálunk mást is, bejelentkeztünk a Sulivilágra , mert talán ott is találunk majd társakat, kikkel együtt szőhető a tudásháló. S bár tudnom kellene, mégis figyelmeztetni kellett, nem mind olvasatlan, mi olvasható, mert nem mind ír, s jelez, ki olvasó. Hát most fent.

2011. március 23., szerda

Dunán

Már elfelejtettük milyen jó nem egyetérteni. Milyen, ha úgy vitatkozunk, hogy nem a vitapartner józan eszét, emberi méltóságát kérdőjelezzük meg, hanem az érveit. Jó nap volt ez a Dunán.
A házigazda: Hanczár Gergő az Undergound Kiadó tulajdonosa, ki maga is szerző, két könyvet jegyez a pedagógia határáról Innen nézve és Oktatástechnika .  A szervező: Szekszárdi Júlia az OFOE  vezetője.
A szerzők - kik mindannyian iskolai emberek: Achs Károly Mezőtúrról, Leiner Károly Budapestről, L.Ritók Nóra Berettyóújfaluból. A Telekis diákok, kik Mezőtúrról utaztak, hogy megajándékozzanak bennünket, a hangzó képekkel, mitől élővé válhatnak a sorok. S persze a meghívott kedves vendégek, újságírók, barátok, kollégák.
És hogy miért Jó, nem ugyanazt gondolni iskoláról, társadalomról, normákról? Mert lehet azt, mi egyre ritkább - beszélgetni. Nevetni. Érvelni.
Nem történt semmi. Csak együtt volt húszegynéhány ember, ki tudni akarta, mit gondol a másik.
Ilyen mostanság az ünnep.

2011. március 16., szerda

Egy iskolahonlap botladozásához..

Ígértem, beszámolok az E-Hevesy ketyegéséről, s ami a fontosabb a pedagógus kollégák érdeklődéséről, közreműködéséről. Nos a jó hír, hogy már két olyan kollégám is van, aki nap mint nap frissítgeti, töltögeti az osztálya oldalát. A gyerekek bevonása, ami inkább a felsőben lehetne cél - még nem sikerült. Néhányan (kollégáim közül) jelezték, hogy keresnek és kérnek lehetőséget, hogy megtanulják a legegyszerűbb alkalmazásokat - de sajnos azóta sem találtak meg. A szülők kéréseit, probléma jelzését telefonon adják át, s hiába készítettem el, csak négyen használjuk a közös fiókot. Közben persze zajlanak az események, hirtelenjében összerántott nevelési értekezleten forr az indulat, facebook-oznak a gyerekek tanórán...Hétről hétre halasztódik a moodle beüzemelése - s bennem is egyre több a kétség, minek is....S ami kicsiben itt, kicsit nagyobban másutt. Pezsgőnek tűnő pedagógus portálok alaposabb szemrevételezés után, ugyanezt a mintát mutatják. Az oldalak létrehozói, szerkesztői írnak, üzennek, mutatnak, prezentálnak - s körülöttük - függetlenül a regisztrálók számától -néma csend. Hegyi partizánként - üres völgyek felé kiabálódik néhány hittérítő, kik egymást erősítő üzeneteket fogalmaznak meg. Sikeresnek tűnő képzések nyomán született portálokon több hónapos dátumú az utolsó tevékenység. A világmegváltás elmaradt.

2011. március 1., kedd

Ötletelő

15 év – utána nincs tankötelezettség – nincs állami kötelezettség – nincs közoktatás.   Az államnak és az önkormányzatnak nincs fenntartói kötelezettsége. Fizessen hát a szülő, ki szakmát tanulni, érettségizni szeretné gyermekét. Vagy nem?  Akkor ki dönti el, hogy melyik gyermek érdemes rá, hogy tanulását finanszírozzák? Az, aki az újonnan nyitandó, előkészítő vagy nulladik évfolyamon kezd, hát ő már biztos nem.  Aki az általánosban bukik, az pláne nem. Híd program? Minek? Kinek?
Profil  tisztítás felsőfokon. Ha ehhez hozzáadjuk a büntethetőség korai bevezetését, már ki is tettük a problémásokat a rendszerből. Bravó!

2011. február 15., kedd

Integráció felülnézetből

Ma a Magyarországon nyilvántartott sajátos nevelési igényű gyermekek 62 %-a integrált. Tegnap a pedagógia-online előadásán mutatta dr.Perlusz Andrea a diát, mi ezt a szívderítő adatot illusztrálta. Mi is van mögötte? Például az oktatáspolitika egy nagyon kemény pénzügyi ösztönzője - az SNI gyerekek emelt fejkvótája, mely két szempontból is abba az irányba nyomja a fenntartókat, hogy intézményeiket az integrált oktatás irányába noszogassák. Egyrészt a normatíva összege, másfelől az SNI tanuló 2-3 szorzója. A csökkenő gyermeklétszám és a néhány éve bevezetett csoportlétszám számítások okán, egyszeriben fontossá vált a 2-3 főként adatolható SNI tanuló. Nincs is ezzel baj, hiszen az oktatáspolitika dolga, hogy megfelelő eszközökkel - megfelelő irányba orientálja az intézményeket. A bajt az integráció sokféle értelmezése - és a pedagógus szakmában is jellemző képlékeny értelmezése okozza.
  • Egyfelől a 3H probléma. A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, akik nem értelmi sérültek, nem beszédfogyatékosok, nem gyengén látók, a sor folytatható, de tanításuk, nevelésük bizony embert próbáló feladat. Árnyalja a képet, hogy nem egy esetben ezek a tanulók, a szakértői bizottságok szerint enyhén értelmi fogyatékosként lettek diagnosztizálva - ilyentén  belépve a valóban sajátos nevelési igényűek körébe. 
  • Másfelől hiába jelezte, jelzi a gyógypedagógusi szakma, hogy a szemléletváltás önmagában kevés, a megfelelő módszertan elsajátítása, és eszközkészlet  híján eredménytelen az integrációs folyamat, ez utóbbira már nem jutott forrás. 
  • Harmadrészt - ami szerintem a legfontosabb, és a kerekasztalnál Lányi Marietta, többször is hangsúlyozott, hogy minden gyerek más. Minden gyereknek értéke és érdeke az a sajátos mód, ahogy a tanuláshoz és társaihoz közeledik. Az ma már nem tartható és épp ezért téves paradigma, hogy a egységesség -amit sajnos sokan mostanság renddel és fegyelemmel azonosítanak - az iskola alapműködéséhez nélkülözhetetlen. 
Itt állunk tehát 2011 telének végén, egy melengető adattal, de rengeteg kérdéssel. Hogyan győzzük meg, most még bizonytalan kollégáinkat arról, hogy helyes, hogy az iskolánkba járnak mozgássérült, hallásfogyatékos gyerekek és hogy az osztályokban ott dolgozik az autista és az enyhén értelmi fogyatékos tanuló is? Igaz, vannak nagyon jó tapasztalatok, s az érzékszervi fogyatékosok elfogadása könnyebb, s a megfelelő infrastruktúra kiépítése, a technika fejlődése sokat segített. A mi iskolánkban tanuló, hallás és mozgássérültek integrációja - sikeres. S az az osztálytanító, vagy felsős osztályfőnök, aki már végigkísért négy éven át ilyen diákot, már tudja, a másság érték. Jól kezelve, értékteremtő, közösség erősítő.
Az igazán súlyos konfliktusokat az értelmi fogyatékosság  és az autizmus okozza. És itt álljunk meg egy szóra. Felvetődött, a kerekasztal társasága is szót ejtett a családi ház szerepéről. Az is elhangzott, lehet eredményeket elérni akkor is, ha a család nem támogató. Én azt hiszem, ez jellemzően nem állja meg a helyét. Látok és láttam komoly defektussal küzdő tanulókat eredményesen fejlődni támogató család mellett, és látok alig diagnosztizálható beszédfogyatékossággal kezelhetetlenné váló diákokat lemorzsolódni, mert a család csak abban és addig partner, hogy ragaszkodjon a normál beiskolázáshoz. Ahogy az iskola, úgy a család felelőssége is az eredményes integráció.
Csak egy mondatos reagálást kapott, a közoktatási törvényben megfogalmazott nulladik, előkészítő, kis létszámú csoportok létrehozása. Félek tőle, mondta a kerekasztal moderátora. Ennél egy kicsit többre lenne szükség! A koncepció tarthatatlanságának kommunikálására, a gyógypedagógiai szakemberek egységes tiltakozására, szülői szervezetek megszólalására! Akkor is ha sokan abban bíznak, hogy az ötlet - források hiányában magától is elvérzik. Mert az újonnan támogatni javasolt szegregációs törekvések bizony eljutnak az iskolák falai közé, s mérgezik a klímát.

2011. február 12., szombat

Ketyeg


Van már kolléga, ki elmondta, megmutatta a diákoknak. Szülők, akik felajánlottak otthon porosodó, de még jó számítógépeket, hogy legyen az osztályokban. Néhányan megkértek, segítsek betanulni. S fogunk délutánonként tenni, venni, ismerkedni. Van már két kollégám, ki részt vesz a könyvjelzők gyűjtögetésében, s beillesztésében. S lesz jövő héten a városi újságban is írás, mi hirdeti. S a legfontosabb informatikus kollégám vállalta, hogy még márciusban beélesíthetjük a saját Moodle-t is!

2011. február 3., csütörtök

Ami nem pedagógia?

Aki olvassa L. Ritók Nóra blogját: és estleg meghallgatta az előző bejegyzésnél idecitált beszélgetést - talán elgondolkozott már azon, miért nem követik többen az Igazgyöngy útját.
  • Arra a szociális-egészségügyi-gondozói munkára, amit végeznek a művészeti iskola keretein túl, azért van szükség, mert az állam és önkormányzat által fenntartott segítő hálózat nem működik jól. Tevékenységeik jó része, olyan feladat, amire van hálózat, fizetett közalkalmazott vagy elkötelezett civil szervezet.
  • Az iskolákban, óvodákban dolgozó pedagógusok nem értik az integráció és az asszimiláció közti különbséget. 
Az iskolák - óvodák és a szociális hálózat együttműködése - tragikusan gyenge. Az intézményekbe bekopogtató segítő pedig azt tapasztalja - legyen az iskolapszichológus, családgondozó vagy védőnő - a pedagógusok hárítják az együttműködést, egyszerűen csak azt akarják, hogy a rendetlen (hoffmanni értelmezésben: etyke, szegény, elvált szülők porontya, sérült, deviáns stb.)  nebuló legyen olyan, mint a többi.
Azaz a többiről alkotott -sehol sem igaz idealizált kép, a szófogadó, pedagógus tekintélyét percig nem megkérdőjelező, az iskolára, mint a tudás egyetlen igaz várára tekintő csodalény. 
Eddig nem működött a méltányosság a közoktatás falai között - mert nem integráltunk, hanem asszimilálni próbáltunk.
Most azért nem fog, mert szegregálni fogunk. Ha hagyjuk..

2011. január 31., hétfő

Előbújt


Persze tudtuk, tudtam, hogy előbújik majd, s talán azt is, nem kerülhető. Mégis, mégis, azt reméltem, nem most és nem így. Ennyire leplezetlenül, teljes vértezetben. A hogyan tartsuk meg diákjainkat, ki egyre gyorsuló spirálban mennek. Várja őket a „kisgimnázium”  s az egyház ölelő karja, s löki őket a cigány tanítványaink emelkedő aránya. S hét év IPR után – s előtte másik  öt, mikor már aggodalmasan figyeltek rá a beiskolázásnál, hogy ne legyen válogatott társaság,  - ebben látja a kitörést egy vagy az egy elmondása szerint több kollégám is. Legyen egy osztály, a három közül, ki más, ki nem szenvedi a kisfelmenő begyepesedett rendjét, hol tanítsunk majd elsőtől idegen nyelvet is. Mert ideje, hogy végre a tehetséget gondozzuk, s ne csak azt lökdössük, ki  úgyse akar. Apró kanyar a történetben, hogy miről dönteni készültünk, fontos és régóta gennyes tüske, hisz itt megmaradt a kistanítós rendszer, s második után új tanító viszi tovább az osztályokat. S szeretnénk sokan, hogy ne legyen ez már így, s sokan, hogy de maradjon a rend. S persze voltak érvek pro és kontra, s csak akkor lett kicsit más, és csönd, mikor elhangzott, az ébredjetek már fel, ez a világ már más. Kísérteties volt, ugyanaz a számító, hideg logika, mint augusztusban, mikor a szöveges értékelést hajítottuk szemétre. Ha a világ kerek volna, s ha a rigó szépen szólna – de itt és most menni kell, menni az árral, kiszolgálni azt, mi nem más, mint ostoba populizmus, de hát ezt mondja Hoffmann, s ezt érti fenntartó.
Máshol akartam lenni, ott hol osztályfőnökről, s feladatról beszélnek értőn, de nem akartam, nem szólni  itt, itthon. Hisz a kis meg nagy felmenő vitája is a tananyag mélységes ismeretéről és ezerszer begyakorolt rutinjáról szól, s nem gyerekről, ki itt nő, s változik kezünk között.

2011. január 27., csütörtök

Ki látta? Jogszabálykereső...


5. melléklet a 2010. évi államháztartási…. törvényhez
Felhatalmazást kap az egyenlő bánásmód biztosításáért és társadalmi felzárkózásért felelős
miniszter, hogy az a) és b) pontokban meghatározott támogatások esetében az
esélyegyenlőséget szolgáló intézkedések és az integrációs rendszerben részt vevő
intézményekben dolgozó pedagógusok támogatásáról szóló 5/2010. (I. 29.) OKM rendelet 7-
18. §-ai alapján a 2010. évben támogatásban részesülő fenntartók részére a 2010/2011-es
nevelési év, tanév feladatainak ellátásához szükséges kiegészítő támogatások folyósításának
eljárási rendjét 2011. január 15-éig rendeletben állapítsa meg.
11. Esélyegyenlőséget, felzárkóztatást segítő támogatások
a) Esélyegyenlőséget szolgáló intézkedések támogatása
Előirányzat: 3 750,0 millió forint/év
Igényelhetik a helyi önkormányzatok az általuk fenntartott közoktatási intézményekben a
gyermekek, tanulók esélyegyenlőségét szolgáló foglalkozásokhoz, ellátásokhoz a nevelésioktatási
intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet (a továbbiakban:
MKM rendelet) 39/D. §-ában, a 39/E. §-ában meghatározott követelmények és az oktatásért
felelős miniszter által kiadott program szerinti képesség-kibontakoztató, integrációs
felkészítéshez, óvodai fejlesztő programhoz.
b) Az integrációs rendszerben részt vevő intézményekben dolgozó pedagógusok anyagi
támogatása
Előirányzat: 3 420,0 millió forint/év
Igényelhetik a helyi önkormányzatok az általuk fenntartott közoktatási intézményekben –
az engedélyezett intézményi létszámon belül – foglalkoztatott azon közalkalmazottak után,
akik a közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról a közoktatási
intézményekben tárgyú 138/1992. (X. 8.) Korm. rendeletben meghatározottak szerint a
halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek óvodai nevelésében, iskolai nevelésében és
oktatásában vesznek részt.

2011. január 24., hétfő

Start

Elkezdődött. Beélesítettem a lapot E-Hevesy és elmondtam kollégáimnak, miért és miről szólhat. (foglyul estek a félévi értekezleten..) Próbáltam "vágyat" ébreszteni. Hogy milyen eredménnyel, nos az majd kiderül. De most, szeretném megköszönni a Hartyányi Máriának és munkatársainak a tanfolyamon és azon túl is nyújtott segítő támogatását, és a kurzus minden tagjának az együttműködését és külön Matúz Éva bátorítását és javaslatait. Persze tudom, ez nem tanulási keretrendszer és nem is tartalomkezelés. Egy gyűjtemény, amit ha akarunk használni, bővíteni - lehet. Nagyon szeretném, ha kerekedne valami...

2011. január 11., kedd

Ha dadog az iskolanyelv


  • Etnicitás – eltérő anyanyelv – valami más nyelv?  (és persze szociális státusz)
Néhány – személyes tapasztalat a terepről illetve kutatásokkal alátámasztott helyzetjelentés, mi a megoldások felé vezethet.

Pályám legelején találkoztam, a csak évtizedekkel később fénybe került jelenséggel – az enyhe értelmi fogyatékosokat nevelő – elsősorban normál általános iskolákban működő tagozatokon kiugróan magas a roma tanulók aránya. Gyorsan elmentem romológiát tanulni, kicsit segített, de még mindig nem úgy működött a dolog, ahogy szerettem volna. Néhány évvel később fejlesztő pedagógusnak álltam, s nagyon gyorsan szembesültem azzal, hogy a fejlesztésre utalt gyerekek között megint csak túlreprezentáltak a romák. Pontosabban a telepi romák. Nem nagy dicsőség erre rádöbbenni, hisz mások régóta tudták, az iskolaút belépője az első osztály, kegyetlen szelekcióval választja ketté az iskolanyelvet értők és az itt használt nyelvet kódolni képtelen népességet. A legnagyobb gondot a nyelvi korlátok jelentették. Nem azért, mintha az anyanyelv még lovári, vagy beás nyelv lett volna. Előfordult ugyan, de nem ez volt jellemző. Inkább az, hogy az otthon használt nyelv, egyfajta lecsupaszított magyar volt, rendkívül korlátozott szókinccsel, bizonytalan nyelvtani eszköztárral. A szűkebb közösség által alig használt fogalomkörök, pedig teljesen hiányoztak. Így például az idő fogalma. A beiskolázási vizsgálatokon hangsúlyos szerepet kap, (ma is) az idő fogalomköre. Ezek a gyerekek azonban alig tudták megkülönböztetni a mát a tegnaptól, nem ismerték, mert soha nem használták a napok vagy évszakok nevét. Másfél évtizeddel később, ugyanezzel a problémával szembesültem, egy pest megyei általános iskolában. Igaz, ma már nem kerülnek eltérő tantervű osztályba a telepi gyerekek, de az olvasás-írás elsajátításának legfőbb akadálya, ma is a korlátozott nyelvi kód. Az anyanyelvi képzés minősége meghatározza a többi műveltségi terület elsajátítását. A tanulói kulcskompetenciák - gondolkodás, megismerés, a személyes értékek tudatosítása - eszköztelenek olvasás nélkül. Az olvasási nehézség kialakulása legtöbbször a nyelvi kultúra másságából, a jelrendszer tanulásának idején még az "iskolanyelv" elégtelen értelmezéséből eredeztethető. A szavak tanulása, az anyanyelv elsajátítása, sajnos igen korán befejeződik. Anyanyelvünk szavainak több mint kilencven százalékát, hat évesen már ismerjük, ennek töredékét használjuk, de mindet értjük – képzetünk van róla. Erre a tudásra támaszkodik az iskola. Mi történik akkor, ha sérül a bemeneti csatorna és nagyságrendileg kevesebb információ, tárolódik el? A nagyothalló gyermek számára az iskolai évek döntő többsége szavak és kifejezések tanulásával telik el. A korlátozott nyelvi kóddal érkező gyermeknek, azonban nem tanítunk szavakat. Helyette sértődötten állapítjuk meg, hogy nem lehet neki mesélni, mert nem figyel. Mit teszünk azokért a diákokért, akiknek az aktív és passzív szókincse is szűkebb az átlagosnál, akiknek gondjaik támadtak az olvasás alapjainak elsajátításával, akik azért nem tudják érzéseiket, gondolataikat megfogalmazni, mert nincs rá elég szavuk? Még ma is nagyon keveset.
Az pedig, hogy Magyarország szerte, nő a gettósodó települések, kistérségek száma, tovább mélyíti, erősíti a nyelvi bezárkózást. Ezért is bődületes hiba, a rugalmas beiskolázás, egyébként létező torzító hatásainak korrekt vizsgálata és az eredményesség keresése helyett ,újabb gettókat teremteni, ezúttal fejlesztő-előkészítő évfolyamnak titulálva.
Az előző ciklusban létrehozott kistérségi, mikrotérségi társulások vakvágányairól legközelebb.


2011. január 6., csütörtök

Böngésző

 
Gyűlnek a KT a tervezőasztalon vélemények, javaslatok. Mindenki a saját nótáját fújja – erre van szép tudományos kifejezés is, de azt meghagyom másoknak – számomra döbbenet, hogy a személyesen jegyzett észrevételekben, mennyire leplezetlenül csúcsosodik ki az itt és most önérdeke, s hogy bizony mennyire ráerősít azokra a klisékre, amit az államtitkár is folyvást emleget. Veszélyes víz.
„Ezért tartom rémálomnak azt az oktatáspolitikát, ami hazavágja az iskolaszervezetet, miközben ajnározza a pedagógusokat és a teljes közpolitikai píárját a pedagógus panaszkultúra toposzaira építi.” (Radó)
Gondoltam, majd én megkeresem azokat a fórumokat, ahol kollégáim felháborodva tiltakoznak, okos megjegyzéseikkel széttépik ezt a poros pókhálót. Hát…
Lássuk sorjában: Suliháló-ped.fórum
Sok hír, két falusi hozzászólás. (amivel egyébként egyetértek) Még egy téma – Igaz történetek, jó hogy van, de ki írja, régi ismerős, egyike azoknak kit sokhelyütt olvashatunk.
Magyartanárok Fórumban két admin üzenet és kész. Szép nagy felület a tudásmegosztásnak – hiába.
Fejlesztő-Gyógypedagógus   Működő, jól kezelt portál, sok-sok törvényértelmezési kérdéssel – de szigorúan csak egy-egy rész-személy problémára kihegyezve. Itt nagyon szerettem volna valamiféle értékelést látni a törvényjavaslatról, hiszen az SNI kérdést gyökeresen értelmezi át az új koncepció. (bocs, vitairat) Hiába.
MAPE Magyar Pedagógusok Egyesülete - legfrissebb hír: 2010. április.
Mentor Ennek az oldalnak az az érdekessége, hogy még hírként sem jegyzi a közoktatási vitairatot.
FÜPI   A Füpi sem tesz többet, mint lehozza a Figyelő híreit. Szakértői kommentár sehol.
Tanítók klubja S rajta a RAABE reklámja:  Egy meghívó a Közoktatási intézményvezetők akadémiájára. (csak 16 900 Ft + áfa/fő) és végre néhány név, a koncepció gazdák közül:
  • Pedagógus életpálya modell – Dr. Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár, NEFMI
  • Milyen kulcs elemei vannak a készülő NAT-nak? – Dr. Kaposi József megbízott főigazgató, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet
  • Az érettségi vizsgarendszer változásai – Dr. Horváth Zsuzsanna tudományos főmunkatárs, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet
  • Költségvetés és a kapcsolódó jogszabályváltozások – Dr. Gera Tibor jogász, közoktatási szakértő
Keresgéltem még, de sokadszorra is – kopár a táj. A már a  fenti linksorban jelzett helyeken túl –  de elsősorban a  OFOE  és TTE  helyein kívül, mintha nem pezsegne a szakma.
Lehet, nekik van igazuk – kár erre az ötletbörzére időt vesztegetni.                        








2011. január 5., szerda

WEB2 a suliban



Szerettem volna vadonatúj alkalmazásokkal teletűzdelt beszámolót készíteni, de most döbbentem rá, hogy itt a tanfolyam vége, s még annyi mindent kellene…Így aztán a már elkészült bemutatók mentén írom le, amit a témáról gondolok. A WEB2 világa valóban lenyűgöző lehetőségeket kínál a kicsit porosnak tetsző iskolában. S ha elfogadjuk azt az egyébként vitatott tételt, hogy iskolára bizony szükség van, akkor pedagógus szerepben kutya kötelességünk beköltözni ebbe a világba. Egyre kevésbé tudjuk, mire készítsük fel a gyerekeket, inkább csak vízióink vannak arról a nem túl távoli korról, ami 30 -50 év múlva köszönt ránk, s ez alapjában kérdőjelezi meg a „mire készítsük fel a kölköt” kánonját. Mégis van néhány alapkő, amire biztosan szükségük lesz:
* Önálló tanulási képesség
    * Közösségi munka
Sokféle területen lehetne és lehet is a megismert – s remélem az ezután megismerhető alkalmazásokat használni – ebből, most egy olyan területet emelnék ki, amiről a konnektivista pedagógiai kurzus első témája  szólt. Tehetség - Nahalka István felvezetésében A tehetséggondozás első osztályú terepe lehet az internet. Érdeklődési területek szerint alakíthatunk ki csoportokat és adhatunk feladatokat. (Vagy készíthetünk magunk ilyen típusú bemutatókat. ) A csoportokkal pedig az iskolai találkákon túl működhet a web2 kapcsolatépítés is.

Nekem nagyon megtetszett a Mahara – mert segítségével olyan anyagokat, eszközöket tehetünk elérhetővé diákjaink és kollégáink számára is, amelyek eddig csak egy-egy otthoni gépen porosodtak.
E-portfólió
A dipity segítségével bármely tevékenység vagy eseménysor jól bemutatható, követhető és gazdagon illusztrálható. Egy jól elkészített időszalag – például történelemből az egyes eseményekhez kötődve a multimédiás eszközök teljes tárházát felsorakoztatva vezetheti a diákok végig a pedagógus által kijelölt ösvényen – de ha úgy akarjuk bevonva őt, saját értelmezésekkel, kiegészítésekkel is gazdagíthatja a témát. S persze alkalmas arra is, hogy napról-napra bemutassa egy iskolai projekt haladását: Öko - Hevesy

A gondolattérkép régi kedves eszközünk a papíralapú iskolában is, itt azért lehet különösen értékes, mert csoportokkal, osztályokkal együtt készítve, akár több napon –héten át, bizony olyan tartalmakkal gazdagodhat, amely nem jöhetett volna létre egy-egy dupla tanórás közös munkálkodás nyomán. S ha csak egy emberesre is szabjuk a feladatot, bizony az is tükör lehet: Ez vagyok én

S ha az alkalmazásokat el is sajátítja egy-egy pedagógus, semmit nem ér, ha csak saját batyuját tölti velük. Így aztán kicsit átgondolva, arra is rájöttem, hogy nem a csillogó bemutató a lényeg a kollégáim meggyőzéséhez, s nem is az, hogy most hadrendben áll vagy sem, a teljes informatikai háttér a suliban. Persze hogy nem. De nem is ez a fontos, hanem az érdeklődés felkeltése. Saint-Exupery fogalmazásában: „Ha hajót akarsz építeni, ne azért hívd össze az embereket, hogy fát vágjanak, szerszámokat készítsenek, hanem ültesd el bennük a távoli végtelen iránti vágyakozást.”

Azon leszek, hogy kollégáim, diákjaim olyan kíváncsisággal és örömmel merüljenek bele, ebbe a világba, mint jómagam.