2011. április 29., péntek

Keserű vigyor

Függő vagyok, tudom, éjjelenként lesem a közoktatással foglalkozó híreket, s egyre ingerültebben hiányolom a pedagógusok részvételét az átalakuló oktatáspolitikai viszonyokról szóló diskurzusokban. Így aztán most örülnöm kellene. Hisz az elmúlt tíz-egy néhány nap történései - azaz a 28 kötelező vagy 80% kötelező jelenlét hírére felébredt "csipkerózsika" álmából a szakma. Most aztán már elég, bőg az eddig néma nyáj. Nem kiabált a decemberi koncepció nyilvánosságra hozásakor. Nem kiabált a rémületes központosítási szándék árnyékában. Nem kiabált a hatévesre tervezett skatulyázás miatt. A szülői háttért szondázó felvételik visszaállítása miatt. A gyerekek lehetséges kizárása miatt. Az egyházi iskolák nyomulása miatt. A gyermekvédelem leépítése okán. Nem szólt az egyen könyv, egyen tanterv miatt. A tankötelezettség leszállítása miatt. Most tiltakozik. Felháborodik. Talán még tüntetni is megy.

2011. április 12., kedd

Kártya - avagy egy megoldott pedagógiai helyzet



Gyereklánynak nincs kedve tanulni. Ötödik óra, odakint süt a nap, a haverok otthon pihennek érvényes orvosi igazolás birtokában. (Ugrásszerűen javult felénk az egészségtudatos magatartás mióta családi pótlék megvonással (igazándiból csak a szociális munkással egyeztetett költéssel) fenyeget az igazolatlan mulasztás. Kik eleddig 150 - 250 óra igazolatlan mulasztást gyűjtögettek tanévenként, most ugyanennyit mulasztanak igazoltan. Soha ennyi neurológiára, bőrgyógyászatra, laborvizsgálatra, stb. beutalt diák nem volt a praxisban. Ülnek rendületlenül az orvosi váróban, s fáj a láb, a fej, a kéz, szaggat a hát, facsar a gyomor. Az orvos mit tehetne mást, beutal. Hisz ki tudja, melyik panasz indokolt, s nem kockáztat.) Elkalandoztam.
Lány tehát ül a pad tetején, s bár már szólt a csengő, füléhez szorítja mobilt, s zenét hallgat. Kérem, ne tegye, üljünk le, s rugaszkodjunk neki I. István törvényeinek, mert erről volna szó. Nem válaszol, csak lógáz tovább. Kollégámra pislogok, ki most nálunk segítene, s kérdem jó hangosan, hogy eljusson bizton a hang a zenére figyelőhöz. - Kártyázunk? - Hát persze! Veszem hát paklit, s már keverem is,látványosan, profihoz illőn. Elhallgat az undok ciripelés. - Maguk kártyáznak? - Mit játszanak? - Ultizunk! Osztani kezdek. - De maguknak nem lehet ilyenkor, órán.. - Tényleg? Miért is? - Mert maga, maguk tanárok..óra van. - Hm. Valóban. Akkor csöngetés után, egy parti? - Engem is megtanít majd? - Jó. - bólintok, s mire összesöpröm a lapokat, odatalált a helyére, s előkerült a könyv, füzet is.