2012. december 25., kedd

Bepiszkított Karácsony

Néhány hónapja-hete egyre több és több nem önkormányzati fenntartású iskola jelzi, jelezte, hogy működése ellehetetlenül, a finanszírozás bizonytalan, az elérhető pályázati forrásokat követhetetlen megfelelési módokon osztja ki a szerv. Aztán elkezdődött az a szennyes folyamat, ami más területeken már eddig is kedves működési formája ennek a kurzusnak. Igaz, nem nyertél a pályázaton, de Te és az iskolád, oly fontos és oly jó, hogy én fontos ember személyesen gondoskodom majd... Egyszer, valamilyen formában... nem nyilvánosan, nem ellenőrizhető módon, nem valamiféle átlátható elszámoltathatóság alapján. Ez a fajta ígérvény a legalkalmasabb arra, hogy szétzilálja az esetleg összeálló együttműködőket, hogy elhallgattassa az iskolájáért harcoló intézményvezetőket, s sok kis ellenőrizhetetlen alkuba kényszerítse a szereplőket. S most a legnagyobb fontos ember ellátogat – s jelenlétével fényezi – szennyezi a Karácsonyt. Ki ne akarná, hogy a nyírteleki Kedves- Ház biztonságosan működhessen tovább. Ki szólna, hogy ácsi, ne így, így ne. Az ott dolgozók biztosan nem. Hisz felelősek tanítványaikért. Ahogy felelős a többi műhely is. S a taktika, ami leszalámizta az egyházakat, az érdekvédőket, a jogalkalmazókat, az egészségügy szereplőit, kiválóan működik az alapítványi iskoláknál is. A frissen az állam keblére szorított önkormányzati iskolákra még ennyi energiát se vesztegettek, hisz ott önként, sőt esetenként dalolva hajtottak térdet, az amúgy sem felelős polgárként viselkedő pedagógusok. S attól tartok a helyettünk is tiszta szemmel tüntető diákok közé is eredményesen veti el a métely magvait a kormány. Ebben verhetetlenek. A legnagyobb eredményként értékelt átalakítás, az oktatás szétbombázása valóban sikeres. Ha siker a mindennapra előírt bizonytalanság, ha siker az összegányolt kerettanterv, ha siker az állásáért – s nem diákjai oktatásának minőségéért aggódó tanár, ha siker a betolt a katolicizmust is kigúnyoló elvtelen etika és hitoktatás, ha siker a diákjogok és szülői jogok visszanyírása, s a helyette születő kiismerhetetlen s ezért minden percben fenyegető rend – nos akkor tényleg van mire büszkének lenni. Lesznek majd, kik a csukott osztályajtók mögött próbálnak valódi értéket teremteni. Csak az a baj, hogy a sok okosság mellett a becsukott osztályajtó, a rend első és legfontosabb szabályát ülteti el a diákok fejében: gondolkozhatsz szabadon – de hallgass róla.. Üdv, a hetvenes évek végén...

2012. december 17., hétfő

A Rektori Konferencia Elnöksége, Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, a Pedagógusok Szakszervezete, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, az Oktatói Hálózat, a HÖOK és a Hallgatói Hálózat tagjaiból megalakult a Felsőoktatási Egyeztető Fórum. A fórum támogatja a hallgatók pontjait: 1. Követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját! 2. A keretszámokat állítsák vissza legalább a 2011-es szintre! 3. Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat! 4. Töröljék el a hallgatói szerződést! 5. Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát! 6. Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy a hátrányos helyzetű családokból is legyen esély bejutni a felsőoktatásba. Az érintettek teljes bevonásával hosszútávú és kiszámítható stratégiát követelünk!

2012. november 20., kedd

Tudásmegosztás fórumon és webináron, iskolai munkacsoportban, diákcsoportban

2012 november 8-9-én Pécsen rendezte meg a Microsoft Magyarország a Modern Iskola magazinnal közösen az innovatív tanárok negyedik találkozóját, a Partners in Learning Fórumot. Nagy öröm volt bekerülni a félszáz bemutatkozó iskolaprojekt előadói közé, már csak azért is, mert számomra az esetenkénti személyes találkozás nélkül, bármennyire vonzó és praktikus az on-line kapcsolattartás, együttműködés, kicsit hideg a netvilág. A szervezők érdeme, hogy vonattól szállásajtóig mindent úgy előkészítettek, hogy valóban a két nap minden percét értékesnek érezhettük. Az óvodától az egyetemig az oktatás minden szintjéről láttunk projekteket, és a standok között téblábolva kicsit elfeledkezhettünk arról, amit az oktatáspolitika produkál napról-napra. A meghatározó élmény – ennyi kíváncsi, érdeklődő pedagógust egy csapatban még nem láttam. S a tapasztalatok, módszerek, technikák lelkes megosztása a társakkal, ez sem mindennapi élmény. A projektek egy része elérhető a PIL network.com oldalon, érdemes benézni. Akit a rendezvény rövid öszefoglalója érdekel, annak pedig az iot.hu videóját ajánlom. A rendezvényen a projektek értékelésére a kívánatos 21. századi készségek mentén került sor: Tudásépítés, Együttműködés, IKT használat, Valós problémák megoldása, Innováció, Önértékelés. Részletesen erről: Tanárblog -21.századi tanulás. Nyilvánvaló, ilyen rendezvényekre azok a pedagógusok jutnak el, akik maguk is fontosnak tartják, hogy eredményeiket megosszák kollégáikkal, mégis különösen értékelhető – a területi elosztást figyelve, hogy az ország minden részéről, az oktatás minden szintjéről – s nem utolsósorban az IKT eszközökből, szerényen és jól ellátott intézményekből is akadtak kiállítók. S még egy, nem érdektelen jelenség: az idén lezajlott 2012 PIL AKADÉMIA végzőseinek aránya! Még néhány napig lehet jelentkezni a 2013 képzésre! Az Innovatív Iskolaprogram résztvevői számára rendezett webináriumra, a Kutyafül helyezése okán kaptam meghívót. A téma: a 21. századi oktatás, a 21. századi alapkészségek (kritikai gondolkodás, kommunikáció, együttműködési készség, kreativitás) fejlesztésnek tudatos beillesztése az iskolák pedagógiai gyakorlatába. Az előadó: Bereczki Enikő, a Partners in Learning for Schools hazai programjának szakmai vezetője volt. 7 lépést vázolt fel a 21.századi oktatás megvalósításához. 1. Jövőkép /közös célok-közös értékrend-összehangolás-jelenlegi prioritások-mérés,értékelés-eredmények/ 2. Konszenzusteremtés – kit, hogyan győzzünk meg. Itt a döntéshozók között (iskolavezető, tanár, diák, szülő, fenntartó, társadalmi szervezetek, törvényhozók, gyermek és ifjúsági szervezetek, múzeumok, könyvtárak megjelennek az üzleti élet képviselői is!) 3. A rendszer összehangolása - Hogyan építjük be az oktatás folyamatába a kívánt készségeket és ehhez milyen segítséget kaphatunk 4. Kapacitásfejlesztés(?) Hogyan tanulnak és tanítanak a tanárok : körükben mennyire jellemző a 4K – Kreativitás, Kritikai gondolkodás és problémamegoldás, Kommunikáció, Kollaboráció. 5. A 4K beépítése a tantervbe és az értékelésbe. 6. A tanárok napi gyakorlatának támogatása . Itt az ajánlások között felsorolásra került az általam fontosnak és eredményesnek is tartott belső továbbképzési forma. 7. Fejlődés és innováció ahová elérhetünk, ahol diák, tanár, iskolavezető elkötelezett a fejlődés iránt. Ez természetesen csak egy csupasz vázlat, de a szervezők ígérete szerint, a prezentáció elérhető lesz néhány napon belül a Pil-network oldalain. Otthon, vagyis saját iskolámban rögtön a PIL Fórum utáni hétfőn tartottunk IKT Műhelyt – nem először, s úgy tűnik nem is utoljára. Meggyőződésem, hogy a Kutyafül projekt értékelése nem csupán az egyszeri produkciónak szólt, hanem annak a folyamatnak az elismerése, ami nálunk elkezdődött. Ha nagyon lassan is, de beindult egyfajta közös gondolkodás – mondhatnám stílszerűen innovációs késztetés, aminek egy ága, az IKT becsempészése az intézmény mindennapi tanórai –s eszközök híján – főleg tanórán kívüli tanulás szervezésébe. Mondhatnám azt is, hogy azért koncentrálunk elsősorban a tanórán kívüli tevékenységekre, mert megérintett minket a kifordított osztályterem gondolata, de valójában arról van szó, hogy az intézmény digitális infrastruktúrája messze lemaradt a diákok otthonaiban fellelhetőnél. Az elmúlt néhány hónap tapasztalata, hogy szükség van a folyamatos segítésre –akár az alkalmazások megtanítása, akár a „mire is” terén – de az egymástól tanulás megsokszorozza a hatékonyságot. És persze megsokszorozza az új kérdések, kérések számát. Ezúttal formabontó módon két diákot is vendégül hívtam a műhelyre, s azt gondolom, hogy nem pusztán az általuk nyújtott technikai segítség volt értékes, hanem az a kiállás, kommunikációs bátorság, ami az első percek zavara után egyértelműen megmutatkozott. S végül beindítottam egy online IKT tanulócsoportot, amelyben negyedikes (10-11 évesek) diákokkal próbálunk olyan IKT ismereteket elsajátítani, (elsősorban web2 alkalmazásokat), s olyan felületeket belakni, ahol jól szervezhető a közös tudásépítés. Kicsit a vakmacska bátorságával vágtam bele, s bizony a bekapcsolódó diákok várakozásával szembesülve, lehet, túl nagyot „haraptam”. Sajnos, a mi sulinkban csak felső tagozaton kezdődik az informatika tanítása, s ilyen szakkör indítása sem fér bele a költségvetésbe, de a diákok és a szülők részéről is megfogalmazódott az igény. A csoport a Sulinet felületén alakult, s nagyon bízom benne, hogy az elmúlt napokban gyöngélkedő dokumentum-kezelés, újra működőképes lesz.

2012. október 14., vasárnap

A kályhától - netgeneráció?



Akinek a szűkebb-tágabb családjában született mostanság gyermek, bizonyára hozzám hasonlóan álldogált már kissé tanácstalanul babajáték polcok előtt. Az első, ami feltűnhet, hogy a játékok elsöprő többsége (kutatási eredmények helyett gondoltam belinkelek néhány boltot, de nagyon nem szeretnék reklámfelületet biztosítani ezeknek az eszközöknek) nem egyszerűen színes, sokféle anyagból készül, változtatni képes az anyagát, hanem többféle hangot ad, és fény effekteket produkál. Mondhatnám, egyszerre ingerli a vizuális, auditív, taktilis csatornákat. S ha a baba megunja a játékot és felnéz, nagy valószínűséggel egy mobilt a füléhez szorító édesanyát lát, s háttérben tévéképernyőt. Most eltekinthetünk attól az idillikusnak szánt képtől, amikor a gyerekszoba mesterséges hangszigetelt magányában anya igazi könyvvel a kezében mesét olvas. Nem azért, mert nem történik meg –dehogynem. Csak a nap 24 órájából legfeljebb 1-2 ilyen.  A gyerekszobák – ahol vannak – saját géppel, tévével, s évről-évre több kütyüvel felszereltek. S a legtöbb ilyen eszköz kezeléséhez, egyszerű jeleket kell értelmezni. A hang, a kép, a zaj elindítható, visszajátszható és végtelenül sokféle – de a gyerek által nagyon korán –irányítható. Mindeközben egyre fogynak azok a terek, ahol egy célirányosan kiválasztott tevékenységet szemlélhetne a gyerek. A kulturmisszió példaképeként emlegetett babaszínház éppen ezt a fogyatkozást szemlélteti. Nem néz és hallgat a gyerek, hanem befogad, mondják, de nem ezt teszi. Cselekvően alakítja a történetet, beleszól vagy kibeszél, jön és megy, rendezi és átrendezi a teret, a történetet. S a mindennapokban sem szemléli a munkáját végző felnőttet, hanem vele együtt tevékenykedik. Nem véletlen, hogy a tévénézés egyre kevésbé jellemző a gyerekkorúakra. A klasszikus nézem, amit adnak, nem érdekes, s nem is érvényes. Hisz már a baba első perctől alakít, befolyásol. Nagyon gyorsan és nagyon erőszakosan találkozik a zajjal. A csengő-bongó- vijjogó - pittyegő zajok, olyannyira hozzátartoznak az életünkhöz, hogy sok gyerek komfort érzetét már zavarja a csönd. S ebben a villódzó-dörömbölő környezetben az első, ami kialakulhat: a nem koncentrált figyelés képessége. Felszínesek, kapkodók, semmit se csinálnak igazán, mondja a felnőtt, miközben maga állítja elő a feleslegesnek tartott ingerek jórészét. A fülébe nőtt mikrofonnal élő kamaszgyereket megszóljuk, pedig ő éppen azt próbálja előállítani, amit a körötte örvénylő világ megtagad tőle – a legalább auditív csatornán egyféle ritmust. Két úton indulhatunk el, ha érteni, s ami fontosabb nevelni szeretnénk ezeket a gyerekeket. Elvethetjük a különböző generációs elméleteket és a digitális világot egyféle eszközhasználati tudásként értelmezve, leírhatjuk a digitális kompetenciát, mint fejlesztendő tudást, beácsolva a fizika vagy a matematika mellé. Így nem kell bajlódnunk tanulás elméletekkel, (kivételt képez az új fehérmárvány talapzatra emelt – konnektív tanulás) messzire űzhetjük a pszichológusokat és egyéb gyanús elemeket, s a motivációt eleve tételezve kínálhatjuk az arra érdemeseket összegereblyézett tudásunkkal. A másik út, ha megpróbáljuk szétszálazni ezt az új helyzetet, tudomásul véve, hogy tetszik, vagy sem, másféle tudásokat épít a jövő világ, amelyek között bizony magunk is csetlünk-botlunk. Az csak hab a tortán, hogy erre azért nincs olyan sok időnk. Nem utópia már, hogy a nevelésre fogott nemzedék fellázad a formális iskolai oktatás ellen, s egyszer csak kiürülnek a tudás csarnokai. Addig is azonban, nem árt, ha beszállunk a hajóba – mert a „digigyerekek” már ott ülnek a suliban. Ahol egyébként már elaggott a lecsavarozott pad, mert nem a pedagógus, hanem a kölök rendezi át hetente az iskolabútorokat – ha olyan közegben tanulhat, hol természetes a kooperáció. A hajózáshoz persze nem árt egy kis szél, meg kíváncsiság, némi vágy új tájak iránt. A mi sulink belső továbbképzése idén nyár elején erről szólt. A bevezető ppt-jét azért szúrom be ide – mert épp arról próbálta győzködni a kollégákat, hogy 1. Másként tanítható ez a generáció. 2. Nem hagyhatjuk őket védtelenül a netvilágban.

2012. szeptember 27., csütörtök

A PIL fertőzés, avagy a tudásmegosztás olthatatlan vágya




Lopakodó vírus. Nem éget fáklyaként, nem is okoz rögtön elváltozásokat. Csendben hódítja meg a gazdatestet. Először beéri a fertőzött azzal, hogy ilyen-olyan szakmai fórumokon számoljon be az újonnan felszedett tudásról. Használni kezdi. Működik. Eszik a kölkök, hízik a máj. Néhány hét után fura viszketegség zaklatja az áldozatot. Be jó lenne, ha más kollégának is melegedhetne a szíve a tanítványok lelkesedésétől. Mondogatja, ha lehetőséget kap, mutogatja. Közben levetkőzi maradék gátlásait. Nem zavarja, ha hibázik. Nem dühöng, ha lassú az átvitel. Jóízűen nevet önmagán is. Lesz is min, hisz csakhamar kiderül, legyorsulják a tanítványok.
Sok minden jót lehet leírni a tanárblog szerzői által megvalósított PIL  Akadémiáról.  Helyette egy kép, amit ma este készítettem. A weblap tulajdonosa egy 10 éves fiatalember, ki szegregált SNI osztályból került át – évfolyamvesztés nélkül-  normál negyedikbe, s kinek két napja azt találtam mondani, bár én is tanulhatnék vele angolul.


2012. szeptember 15., szombat

Szégyenem




Feljegyző lettem, s eltelt néhány nap, míg ráébredtem, hova vittek az új szelek.
Bár még csak szeptember elsejétől hatályos az új köznevelési törvény, s még némi megszorítást is alkalmaz a jelen tanév kilencedikeseire  vonatkozóan, (Nefmi tájékoztató) a, a szele már két évvel ezelőtt beindította a folyamatot, a problémás diákok kiszorítását, magántanulói jogviszonyba, majd tanulói jogviszonyukat megszüntető irányba. Hiába a még érvényben lévő korlátozás: az intézmény nem kezdeményezheti a magántanulói státuszt tanítványa részére, – a színfalak mögött mindig folyt a „szülők meggyőzése”, s folyik most is, már kendőzetlenül.  Hiába a figyelmeztetés – a dolog problémát meg nem old, mert ha fel is lélegzik kicsinyt az iskola, a probléma csak mélyül, s nem tanórai, hanem közbiztonsági –szociális lejtőn gyorsul tovább.S a sokadik balhé után, újra és újra rácsodálkozhat az intézmény, no, nézd, a mi fiúnk, lányunk volt valaha, ki most rendőrkézre került, vagy kerülnie kellene.  Dehogy rossz az iskola, dehogy akarna csak szabadulni, szó nincs sokakról, csak róla meg róla, mert ők, mert velük nem lehet, mert, miattuk viszik el a jókat, mert miattuk nem lehet tanítani, s sérül a többiek érdeke!  S mikor kikerülnek, hát tényleg, így már igen, így már lehet!  - De, nézd csak...  Alig két hónap, és megint lesz egy, meg még egy, s újra nőnek ki a csoportokból a kezelhetetlenek.  Olyan egyszerű, s nagyszerű, hogy nem kell kínlódnom vele, hogy nem kell a nyomában járnom minden szünetben, hogy nem kell ezerféle módon megpróbálnom lekötni.  S dolog csak annyi, hogy írom szorgosan hibát, vétséget, rendbontást, mit elkövet, s az osztálytárs felháborodott szülőit már nem csillapítom, hanem biztatom, mondja csak, mondja feljebb és fent, hisz árgus szemekkel figyelünk, mikor jöhet a pont, hol kölköt kipaterolhatjuk.  S egyre gyakrabban nézzük a születési dátumot, s vágjuk a centit, mint katonák egykoron. Látom diadalmas jelentést, mi mutatja, mint csökkent lógások száma, de nem látom statisztikát, mi jelezné magántanulókét. S valamiért úgy érzem, nem lesz majd adatgyűjtés arról sem, hogyan, s mennyien morzsolódnak le. Kiesni előbb lehet, mintsem felállnának a Híd programokat kínáló – s nagy valószínűséggel eredménytelenségre kárhoztatott intézmények, csoportok.
Kölök hát jár, s nehéz nagyon, de nem kutyább, mint mások, kiket megtartott, s nevelt iskolám. S már tudom, nem leszek partner kiebrudalásában, s szólok újra azokért is, kikkel azt hisszük nem lehet.

2012. szeptember 4., kedd

Most lehetne hátradőlni...

Két, számomra nagyon fontos projektről írtam júniusban. Az egyik egy szegregált SNI csoportba járó fiatalember visszahelyezése a normál tagozatra, s az iskolahonlap felpörgetése. Az elsőről - augusztus utolsó hetében sikeres osztályozó vizsga, melynek eredményeképp a kölök évvesztés nélkül normál tagozaton folytatja, s nagy álma teljesült: angolt tanulhat. Mert neki ez volt a motiváció, a cél, amiért egész nyáron napi 2-3 órát dolgozott. Nem sikerülhetett volna a család segítsége nélkül - (ami szerintem az inkluzió egyes számú feltétele), a befogadó osztály és vezetőjének támogatása nélkül, s igen a web nélkül. Mert csak hetente egyszer találkoztunk, s a begyakorlás, feldolgozás döntő többsége a virtuális osztályteremben megosztott feladatok, gyakorló oldalak segítségével történt. Erről bővebben: Világnagy iskola S a másik, a kollégák becsábítása az IKT világába.Erről pedig: IKT Műhely A kölök már az új osztályban, s a suli honlapján már nem tudom követni az eseményeket. S minden héten megnyílik egy új "osztályterem".
     Valahogy mégsem kényelmes a nyújtózkodás. Vajon egy év múlva is alakíthatom kedvemre a tanmenetet, ha egy vagy más gyerkőc kilóg a sorból? A majd mindjárt kiképzett szakfelügyelő érti majd, hogy miért nem stimmel az óra és a kiadott keret? S a következő konferencián lehet majd tankönyvkiadók standjai között téblábolni? Mennyi marad abból, mit oly jól belakott ki akarta - a választás lehetőségéből?  Miféle rend az, hol lecsavarozzák a padok lábát, s egyenköpeny takarja, mit rejteni kell? S miféle erkölcs, mi hazudni szólít?
Kényelmetlen, élhetetlen, s egérszürke az új világ.


2012. július 31., kedd

2012. július 5., csütörtök

Akadémia után, félidőben

Szombaton véget ért a PIL Akadémia, de igazándiból most kezdődik. Csupa jó történt, mégis most vagyok az elején. Mert a Tanárblog akadémiája nem arról szólt, hogy tanulj meg néhány ügyes alkalmazást, és használd egészséggel, hanem arról hogy érezd meg a lehetőséget, élj vele és add tovább! Mögöttem sokszor, sokszor 30 óra tanulás, számtalan sikeres és sikertelen próbálkozás - meg egy bejáratott virtuális osztályterem, ami bizony nyáron se csukja be az ajtaját. Egy fantasztikus kölök, akinek már hivatalos papírja van róla, hogy tanítható normál tagozaton, s aki most a nyáron többet kell dolgozzon, mint más gyerek, hisz a tantárgyi követelményekről bizony számot kell még adnia augusztus végén. Azt gondolom, talán nem sikerült volna, ha nem tanulunk együtt délutánonként, hétvégeken a hálón is. S most a nyár is könnyebb így, hogy csak a problémákat kell megbeszélnünk hetente egyszer összeülve, mert mi napi cenzus, azt vidáman letudjuk a neten. S mögöttem a suli IKT Műhelye, ami több lett, mint remélni mertem. Egyszer mert, ostoba módon azt gondoltam, hogy ez oly területe a pedagógiának, ami csak nagyon keveseket érdekel. Hát nálunk egészen biztosan nem így van, sokan voltunk, a tantestület fele. Attól is tartottam, sokszor belefutok technikai problémákba, és olyan kérdésekbe, amire nem tudok majd válaszolni. Ez így is lett. Csak éppen nem rontotta el a tevékenykedők kedvét, nem fullasztotta kudarcba a délelőttöket. Kivártuk, kisakkoztuk, megoldottuk együtt. Remek érzés volt. S nincs vége, augusztusban egy kis frissítés, s szeptembertől kéthetente műhelysáv - s azt hiszem lesz mit megosztanunk. S remek érzés esténként barangolni a már most elinduló osztályoldalakon, számlálni, hogy napról napra, hány új gyerek jelentkezik be és keres, olvas, kutat, gyűjt. Mint ahogy gyűjtögetek én is, mert a szünet jótékony - meg a mocsok hőség utálatos hatására, végre van idő bepillantás helyett elmerülni a tengernyi óravázlatban, a régi és új blogolók bejegyzéseiben, és így tovább.

2012. június 20., szerda

Két nagyon fontos projekt

“Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.” (Antoine de Saint-Exupéry)
 1. A tanulási képesség nagyon nehezen mérhető. S nemegyszer megesik, hogy ugyanarról a kölökről két szakember egészen másként vélekedik. Itt debil, ott ép intellektus. Ha gyógypedagógusként praktizál az ember lánya, előfordul, hogy másként látja tanítványát, mint mérő szakember. Telepíttettem (kezdeményeztem) már szegregált SNI csoportból gyereket, s volt hogy  jó, volt hogy rossz lett a történet vége. Mert nem könnyű a kölök dolga, hisz egy biztonságot nyújtó kisközösségből, hol ő volt a legszuperebb, egy más, nagy, s nem is mindig toleráns közegben kell megállni a helyét. Most megint ilyen utcába fordultam. Három éve tanítom a fiút, és már első végén, azt hittem, tévedés, hogy itt van Nálam. De nem, a szakértői kontroll szerint nagyon is. Most megint nekifutottam, s az iskolapszichológus szerint bizony ép (96 IQ) a lelkem. Így hát kértünk új vizsgálatot. Kérdezték tőlem ma, biztos vagyok? Biztos abban, hogy jót teszek ezzel? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy - és innentől IKT a téma - hogy gyerek elsőrangúan használja számítógépét, s az elmúlt évben sokat gyakoroltuk az otthoni - csak tanulási utat megmutató, de nem kényszerítő ismeretépítést. Így most a nyáron, míg vizsgálatra várunk, nap, mint nap jelzi , mit és hogyan gyakorolt, oldott meg és keresett elő. S ha mást nem is, annyit biztosan elsajátított, hogy bármelyik csoportban is ül szeptembertől, ha tudni akar, van út, min önállóan is járhat...
  2. Végéhez közeledik a PIL Akadémia, s addig dicsekedtem iskolámban, a sok jó tapasztalattal, míg győzött a kíváncsiság. Hétfőtől csütörtökig, kicsit több, mint a fél tantestület nevezett be, az IKT műhelyre.Tesszük ezt úgy, hogy nem sok reményünk van eszközbeszerzésre, hogy nem tudjuk hol tanul szeptembertől egy komplett évfolyam, hogy bizony valósággá is válhat az Akadémia első napján feldobott kérdés - mit tesztek, ha nem lesz épület, melyben taníthattok..s nem kivételes a csapat, hisz ma hallottam a webináron, hogy a többiek is sorra mutatják - látod így is lehet - s értő a közönség.
Bárcsak tudná az oktatáspolitika, hogy éppen ezt a kíváncsiságot öli meg, a mindent szabványosítók arroganciája.

2012. június 6., szerda

Nézőpont


Szorulnak a polgármesterek, joggal dühöng szülő, diák és pedagógus a nagy kimenekítési meneten. Adjuk, vigyed, nesze. Honnan is, mi elől is? Kormányzó erő választotta településvezető, kormányzó erő által megerősített intézményét mentik – saját maguk elől. Mindenkinek egyenlő esélyt adni kívánó kormány – mely az egyenlőséget – majd az új NAT alapján biztosítja.  A2-re  emelt nyelvi szint, az idegen nyelvi órák csökkentése mellett. . Jó is lesz az… ugyanakkor, ugyanúgy ugyanabból a könyvből – hol aládúcolt, rogyni kész tető alatt, hol huszonegyedik századi zöldépületben. Hol szakkör, napközi és tanműhely híján, hol ezer közösségi térben lubickolva. Hol udvarra telepített konténer vécével, hol elegendő zuhanyzóval és orvosi szobával. Hol tanuszodával, hol alagsori penészvirággal díszített raktárban. S az a bizalom, mi ezektől az átadásokból süt…mert talán mégse őrült meg mind, ki városvezető, hogy puszta kény miatt adná ily –oly gyülekezetnek iskoláját. Mintha valami különös okból, nem hinnének abban, hogy a jó állam, majd jól gondoskodik. Talán ők tudják, mit oktatáspolitika jól letagad, hogy fenntartás igencsak gyönge lábakon áll. Talán mégsem a patás ördög, ki egyházi befogadásért kilincsel. Vesztes csata, vesztes hadvezérei – hisz tudjuk háborúban állunk második éve már – nem lehetnek jó hősök sehogy sem. Kapkodnak, sértenek, rossz döntéseket hoznak, rossz időben. Mind haragszunk, mind kiabálunk. Először velük, mert ők vannak legközelebb. S nem csak a két világégés közi rút eszme támad újra. Nem is oly rég – mi voltunk azok, akikből túl sok gyerek használta volna az iskolát. A sokak, kiket átvezetett a rendszer a rendszeren, nem építve többet, hanem végletekig bezsúfolta a vanba, s remélte, majd csak kimennek. Most nincsenek sokan, de lesznek még kevesebben – hát addig csak kihúzzuk. szétforgácsolva, vagy összezsúfolva, még két dúccal, míg majd nem lesznek….nem lesznek. S fenntartás is megoldódik, mint pedagógus bér…