2012. február 25., szombat
2012. február 12., vasárnap
A Digitális nemzedék konferenciáról
Az már magában is öröm, ha olyanok társaságában hallgathat – meg persze beszélhet az ember lánya, akikkel egy húron pendül. S ha ehhez sok időre elég muníciót kap a batyujába, akkor garantált a siker. S külön édesség a tortán, hogy iskolám tanulóit, mint díjazott alkotókat köszöntötték. Ez egy ilyen nap volt.
Dolgunk van.Gyarmathy Éva előadása üdítő kivétel, a címkézésekkel tarkított , „De borzasztó nemzedék!”paneljeivel agyonnyomott közbeszédben. A másképp tanul, tehát másképp kell tanítani, nem népszerű a rutinra szoktatott iskolai világban. Az alapjaitól más ismeretszerzési folyamat megismerése lehet az út, amelyen elindulva megformálódhat a pedagógusszerep. S hogy ebben a web2.0 világban, mennyire fontossá válik a kézzel megfogható, tapintható, formálható valódi világ – amitől gyorsuló ütemben távolít a technikai fejlődés ( pl.Kinect, Second Life) – arról is hallhattunk Tari Annamária előadásán vagy megtapasztalhattuk a délutáni szekciókban – épp Hejőkeresztúr példáján keresztül.
A kerekasztal beszélgetése végül, arra a kérdésre hegyeződött ki:
Akkor milyen is legyen a tanulási folyamat?
• már a célkitűzésben is figyelembe vesszük diákjaink javaslatait
• problémaorientáltak legyenek a feladatok
• s mindez procedurális tanulási folyamatban menjen végbe
„A kognitív pszichológia az utóbbi évtizedekben az információ tárolására megkülönbözteti a deklaratív és a procedurális tanulást, illetve tudást. A deklaratív a „tudni mit", a procedurális a „tudni, hogy hogyan" kifejezéssel tehető érzékletessé. (Eysenck és Keane, 1997; Polányi, 1994) A deklaratív tanulásra jellemző, hogy folyamán az információt először feldolgozzuk, kódoljuk, és úgy raktározzuk el, hogy a későbbiekben hozzáférhető legyen számunkra és az igényeknek megfelelően újra elő tudjuk hívni. A deklaratív tudást szavakban meg tudjuk fogalmazni, szemben a procedurális tudással, amelynek segítségével egy bizonyos tevékenységet el tudunk végezni. Tapasztalataink és tevékenységünk során ugyanis szert tettünk olyan eljárásokra, amelyek hozzásegítenek bennünket a cselekvés elvégzéséhez, de nem tudjuk explicit módon szavakba önteni a tevékenység mögött meghúzódó tudást. (Eysenck és Keane, 1997)” forrás: A tanári mesterség alapjai (/pszk.nyme.hu)
Gyarmathy Éva remek példája:
Milyen tudást birtokolunk? 20 évvel ezelőtt a húsdarálónk működését tökéletesen ismertük, elemeire szedhettük a minket szolgáló tárgyakat. Ma hány olyan szerkentyűnk van otthonunkban, amiről ilyen tudással rendelkezünk? Szükséges –e ez a tudás?
Felvetődött, vajon a napokban nyilvánosságra került új NAT tananyaglistái mennyire alkalmasak ennek a tanulási folyamatnak az alkalmazására? Röviden: sehogy.
Van miről beszélgetnünk.
Dolgunk van.Gyarmathy Éva előadása üdítő kivétel, a címkézésekkel tarkított , „De borzasztó nemzedék!”paneljeivel agyonnyomott közbeszédben. A másképp tanul, tehát másképp kell tanítani, nem népszerű a rutinra szoktatott iskolai világban. Az alapjaitól más ismeretszerzési folyamat megismerése lehet az út, amelyen elindulva megformálódhat a pedagógusszerep. S hogy ebben a web2.0 világban, mennyire fontossá válik a kézzel megfogható, tapintható, formálható valódi világ – amitől gyorsuló ütemben távolít a technikai fejlődés ( pl.Kinect, Second Life) – arról is hallhattunk Tari Annamária előadásán vagy megtapasztalhattuk a délutáni szekciókban – épp Hejőkeresztúr példáján keresztül.
A kerekasztal beszélgetése végül, arra a kérdésre hegyeződött ki:
Akkor milyen is legyen a tanulási folyamat?
• már a célkitűzésben is figyelembe vesszük diákjaink javaslatait
• problémaorientáltak legyenek a feladatok
• s mindez procedurális tanulási folyamatban menjen végbe
„A kognitív pszichológia az utóbbi évtizedekben az információ tárolására megkülönbözteti a deklaratív és a procedurális tanulást, illetve tudást. A deklaratív a „tudni mit", a procedurális a „tudni, hogy hogyan" kifejezéssel tehető érzékletessé. (Eysenck és Keane, 1997; Polányi, 1994) A deklaratív tanulásra jellemző, hogy folyamán az információt először feldolgozzuk, kódoljuk, és úgy raktározzuk el, hogy a későbbiekben hozzáférhető legyen számunkra és az igényeknek megfelelően újra elő tudjuk hívni. A deklaratív tudást szavakban meg tudjuk fogalmazni, szemben a procedurális tudással, amelynek segítségével egy bizonyos tevékenységet el tudunk végezni. Tapasztalataink és tevékenységünk során ugyanis szert tettünk olyan eljárásokra, amelyek hozzásegítenek bennünket a cselekvés elvégzéséhez, de nem tudjuk explicit módon szavakba önteni a tevékenység mögött meghúzódó tudást. (Eysenck és Keane, 1997)” forrás: A tanári mesterség alapjai (/pszk.nyme.hu)
Gyarmathy Éva remek példája:
Milyen tudást birtokolunk? 20 évvel ezelőtt a húsdarálónk működését tökéletesen ismertük, elemeire szedhettük a minket szolgáló tárgyakat. Ma hány olyan szerkentyűnk van otthonunkban, amiről ilyen tudással rendelkezünk? Szükséges –e ez a tudás?
Felvetődött, vajon a napokban nyilvánosságra került új NAT tananyaglistái mennyire alkalmasak ennek a tanulási folyamatnak az alkalmazására? Röviden: sehogy.
Van miről beszélgetnünk.
2012. február 9., csütörtök
Ma délután - elkezdődött a farsangszezon
Nálunk nagyon nincs tér. Akkora az egész városban sehol,hogy együtt mulathatna a suli. Így külön-külön kergeti a telet az 1-2., a 3-4. és a felső. A kicsik a város Művelődési Házában, a nagyok a "nagyépület" aulája, folyosói és tornaterme között vándorolva. Idén a Tabánosok indították a farsangi mulatságok sorát - erről készültek a képek.
2012. február 1., szerda
Photo story azaz képekből videót
Ezt a kis alkalmazást is a PIL első napján ismertem meg. Persze, ha figyelmesebben olvasom a Tanárblogot
már régen használhatnám....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)