2012. március 5., hétfő


Ritkán szólok a pénz miatt, mondják a közalkalmazottak közül elegen. De van, hogy betelik a pohár. Már a két szociális levelező program is feldühített, a z újév előtti névre, címre érkező remek ajánlat a végtörlesztés ügyében, már komoly gyomorpanaszokat okozott. De most, március ötödikén kézhez kapott Erzsébet utalvány kiverte a biztosítékot. Az összeg is, naná. A terelés a „barátságos magyar” üzletek felé, a színes képekkel illusztrált díszboríték pláne. De amitől – egyébként rám nem jellemző módon ordítani kezdtem, az a mellékelt „Magyarország köszönjük” cetli.  Nem az én választásom, hogy megkurtították az amúgy is méltatlan bérhez kötődő méltatlan bérkiegészítést. Nem az én választásom, hogy belterjes haverok kifizetőhelyét alapították meg nemzeti Üdülési Szolgálat KFT. néven. Nem az én választásom, hogy a tranzakcióval milliárdos bevételhez jutó fantomaszok, csicsa borítékokra költsék el a pénzt. Nem az én választásom, hogy pályázaton – lutrira nyújtsanak üdülési támogatást azoknak a családoknak, állampolgároknak, akiket egyébként szisztematikusan foszt meg ez a kurzus a munkalehetőségtől, szociális támogatásoktól, lassan a betevő falattól. Nem az én választásom, hogy ápolónő, nyugdíjas vagy traktoros nem tud elmenni, s nyaralni a jövedelméből.  Ez azoknak a választása, akik gátlástalanul telepszenek rá, minden még az országban fellelhető értékteremtő vállalkozásra, munkavállalóra, munkaadóra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése