2012. május 30., szerda

Reklám


Egy szigorú, ámde értő kritika Takács Gézától,  a Gyüttment mesél válogatásáról. Iskolakultúra 2011/december/126.oldaltól

No, ez nem az IKT világa, bár akadnak benne ilyen témájú morfondírozások is. Nem is lehetne másként, hiszen a történetek többsége az elmúlt évekből való.

"Akár kacarászhatnánk is azon, hogy a mindennapokban a gödör aljára rugdosott tanító, tanár, oktató az, akiktől kicsiny társadalmunk a szépséges jövő kiművelt kútfőit várja. Valamint azt, hogy főnixmadárként újjászülessen nap, mint nap, saját hajánál fogva húzza ki magát a mocsárból, esténként tükörbe nézve bírálja felül a képzésen tanult módszertant, évente újítsa meg intézménye pedagógiai programját, vezessen mindenre kiterjedő dokumentációt minden munkája minden pillanatáról - tegye ezt posztmodern társadalmi szereplőként elektronikusan. Ha ideje engedi, javítsa és javítassa ki a munkáját aktívan támogató minisztérium segédanyagait - amelyektől egy jobb képességű kamasz röhögőgörcsöt kap. Mindezzel együtt igen, van mit sepregetnünk a saját házunk táján."

2012. május 28., hétfő

Konferencia után

Kedves Kollégám fogalmazta meg, micsoda képtelen megoldás, a plenáris előadásokat felveszik, a délutáni párhuzamos szekciókat meg nem, hova menjünk, hogy ne maradjunk ki? Pedig egyszerű belülről gondolkodunk, mert Nekünk, akik ott ülünk a Kazy aulájában fontos, s kinek jut eszébe az, ki kintről néz..Tényleg kinek? Ami olyan öröm is volt februárban a Digitális nemzedék konferenciáján  de jó is ismerős arcokat látni, mostanra kicsit megszomorodott, de hol vannak az újak? Remélhetőleg ők most épp a konferencia tanulmányköteteit lapozzák, vagy a videókat nézik... A délelőtt felemásra sikerült. Perjés István nyitója szép albumot rajzolt a kar élménydús hetéről... Komenczi Bertalan előadása alighanem csak az elméleteket ínyenc módon összehasonlító oktatáskutatóknak szólt. Ollé János az ITSE 2000 és 2008 évi kívánt pedagógus kompetencialistát hasonlította össze - a 2000 listában szerepelt " A tanárok tervezzenek technológia által támogatott hatékony tanulási környezeteket és legyenek képesek ezek menedzselésére" gyöngyszem...még élénken emlékszem, amikor Az E-learning-pedagógia forradalmát vívtuk a suliban. 2005-2006-ban Phare támogatással. 10 pedagógus 9 témakörben elektronikus tananyagot fejleszt, miközben ECDL, majd oktatásinformatikus és multimédia fejlesztő vizsgára készül és nem mellékesen az intézmény nem nyer a pályázat eszközbeszerzésén! Hogy mégis sikerült értékes - bár mára már kicsit dohos illatú anyagokat létrehozni - Itt erről bővebben - az Hartyányi Marika és csapata érdeme. Az meg már délután   Erdei Gyulát hallgatva jutott eszembe, hogy hol tartana az iskolánkban az IKT, ha az elmúlt 10 évben olyan vezető állt volna a suli élén, mint ő. Hogy milyen a digitális pedagógus - vagy digitális polgár, azt délután Koren Balázs bemutatkozója fordította le valóságra. A Facebook és az oktatás kapcsolatáról, s különösen a a jelenidejűség meneteléséről Knausz Imre gondolatait hallhattuk - számomra ez adott leginkább töprengeni valót. A negyedik előadást (Racskó Péter: A pedagógusok valós elvárásai) sajnos elsodorta az idő, pedig kíváncsi lennék a kutatás részletesebb adataira is, de kaptunk ígéretet a prezentáció megosztására. A kerekasztal minden igyekezet ellenére szögletes maradt, de a hozzászólók gondolataiba bepillanthattunk. A pályázatok közül, kiemelkedett Gergelyi Katalin, Boronkay György Műszaki Középiskola, Gimnázium és Kollégium, Vác - A kortárs irodalommal való ismerkedés című bemutatója - leginkább azért, mert egy működő, jól működő folyamatba engedett bepillantást.
Délután - sajnos osztódásra képtelenül csak egy szekcióhoz tudtam beülni : Pedagógusok a weben – Szabadidős tevékenység vagy szakmai feladat? Főző Attila László az elmúlt évek sajátos nem fejlődéséről számolt be, ami az e-etikett betartását jellemzi, de szó esett a levelezőlisták elszürküléséről és a helyette nyitott F.csoportok mozdulatlanságáról is. Megoldásra nem jutottunk, de talán az új sulinet meghozza a várt áttörést. 
S ha mégsem, akkor a PIL akadémiások - akik közül örvendetesen sokakkal találkoztam a konferencián.

2012. május 7., hétfő

IKT projekt - igaz történet a bátorságról

Minden igaz és mindennek az ellenkezője is. Kollégám Szülőhelyünk bölcsője címmel adott feladatot az osztályának. Városunk négy emlékhelye, hol 48-as hőseinkre, a világháborúk áldozataira emlékeztet szobor, tábla. Melyek mellett nap , mint nap eljárunk, s melyekről nem is tudjuk miért - kiért áll. Mutassátok meg a többieknek. Hogy hogyan, az a Te - a Ti dolgotok.Tán nem meglepő, mind a négy csapat a videós megjelenítés (Movie Maker) mellett döntött. A diákok segítséget kérhettek, s voltak részhatáridők is. Honismeret, hazaszeretet - testközelből. Voltak, kik verset szavaltak a szobor előtt. Más csapat interjút készített. Megint mások egész kis előadást rögtönöztek az emlékmű mellett. Bevonódtak szülők -és testvérek, nagymamák és barátok. Ja és, az ezerszer kiátkozott mobiltelefonok! Még két mondat a bátorságról: 1.kollégám, ki a projektet kitalálta, menedzselte, értékké formálta - nincs otthon a digitális eszközök világában. De volt mersze a diákjaiban megbízni, felvállalni, hogy segítségre van szüksége akár munkák megnézésében is. 2. ami bizony nálunk eleddig nem volt szokásban, a tanórát, min az elkészült filmeket bemutatták a csapatok, videó kamerával rögzítették, s délutáni műhelyen megnézhette mind, ki tanerő minálunk.
Ha minden ki hozzájárulását megszerezzük, feltehetem az iskolahonlapra is.
Más, ha elmegyek mellette, mondták a nyolcadikosok,mert már tudom kikért van. Valahogy így kellene hazaszeretet tanítani - és megélni is. Ha kódolnánk, tudásépítés, együttműködés, IKT használat, önszabályozás - mindenképp kiváló. Mondtam már? Ez is a Hevesy!

2012. május 4., péntek

Ahová nem ér el a web2

Tanfolyamokon, továbbképzéseken, egyetemeken indított kényszerblogok. amelyek alig egy hónappal élik túl a számonkérés végét. Táblacsodák, melyekre csipkés terítőt is horgolhatna a tanítónéni, hisz nem kell soha. Vastag dossziéba gyűjtött tanúsítványok, melyek fennen hirdetik, az iskola pedagógusainak 10-30-50 százaléka otthon van a digitális világban.Jó is hogy vannak, mert máskülönben honnan tudná a szemlélő idegen, szülő vagy diák, kik nem lelik e felhalmozott tudás nyomát.Kikapcsolásra ítélt okos telefonok a diákok ölében, s hét határra szóló cirkusz, ha délelőtt összetalálkozik a Facebook-on lyukas óráját a tanári szobában számítógép előtt töltő tanerő, s diákja, kinek épp magyar, angol vagy akármilyen - de valószínűleg őt kevésbé lebilincselő órája van.Iskolahonlap, melynek látogatói kíváncsi idegenek, s nem azok, kiknek , kikről szól.Projekt, mely hosszú és tán jó is lehetne, de nem ér el, hisz, ahogy e-híreket, faliújságra tűzött felhívásokat sem olvas, s ad tovább diákjainak a pedagógus. Ki kíváncsi, az olvasó, s író, legyen bár krétája és könyve, vagy billentyűzete és monitorja.
S ki nem, annál csillámló szívecske villog,negédes kutyusok, bulvárlapok, s észaszaló sorozatok mentén éli mindennapjait. S mert mégiscsak művelt főnek gondolja magát, érzi azt is, sekély ez. S jó pedagógus, hát nem kényszeríti, tolja, hívja diákját a virtuális térbe - mert azt hiszi - értéktelen. Kör bezárva.