2012. május 4., péntek

Ahová nem ér el a web2

Tanfolyamokon, továbbképzéseken, egyetemeken indított kényszerblogok. amelyek alig egy hónappal élik túl a számonkérés végét. Táblacsodák, melyekre csipkés terítőt is horgolhatna a tanítónéni, hisz nem kell soha. Vastag dossziéba gyűjtött tanúsítványok, melyek fennen hirdetik, az iskola pedagógusainak 10-30-50 százaléka otthon van a digitális világban.Jó is hogy vannak, mert máskülönben honnan tudná a szemlélő idegen, szülő vagy diák, kik nem lelik e felhalmozott tudás nyomát.Kikapcsolásra ítélt okos telefonok a diákok ölében, s hét határra szóló cirkusz, ha délelőtt összetalálkozik a Facebook-on lyukas óráját a tanári szobában számítógép előtt töltő tanerő, s diákja, kinek épp magyar, angol vagy akármilyen - de valószínűleg őt kevésbé lebilincselő órája van.Iskolahonlap, melynek látogatói kíváncsi idegenek, s nem azok, kiknek , kikről szól.Projekt, mely hosszú és tán jó is lehetne, de nem ér el, hisz, ahogy e-híreket, faliújságra tűzött felhívásokat sem olvas, s ad tovább diákjainak a pedagógus. Ki kíváncsi, az olvasó, s író, legyen bár krétája és könyve, vagy billentyűzete és monitorja.
S ki nem, annál csillámló szívecske villog,negédes kutyusok, bulvárlapok, s észaszaló sorozatok mentén éli mindennapjait. S mert mégiscsak művelt főnek gondolja magát, érzi azt is, sekély ez. S jó pedagógus, hát nem kényszeríti, tolja, hívja diákját a virtuális térbe - mert azt hiszi - értéktelen. Kör bezárva.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Hajni! Kemény igazságok,-való igaz...
    Szívfacsaró is kissé... De higgyük: kör nincs bezárva... "Nyitva van az aranykapu, s vannak, vagyunk, akik átmegyünk alatta...":)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Hajni!
    Nagyon egyetértek Veled. De remélem és hiszem, hogy egyre többen leszünk (vagyunk), akik próbálnak változtatni.

    VálaszTörlés