2012. június 20., szerda

Két nagyon fontos projekt

“Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.” (Antoine de Saint-Exupéry)
 1. A tanulási képesség nagyon nehezen mérhető. S nemegyszer megesik, hogy ugyanarról a kölökről két szakember egészen másként vélekedik. Itt debil, ott ép intellektus. Ha gyógypedagógusként praktizál az ember lánya, előfordul, hogy másként látja tanítványát, mint mérő szakember. Telepíttettem (kezdeményeztem) már szegregált SNI csoportból gyereket, s volt hogy  jó, volt hogy rossz lett a történet vége. Mert nem könnyű a kölök dolga, hisz egy biztonságot nyújtó kisközösségből, hol ő volt a legszuperebb, egy más, nagy, s nem is mindig toleráns közegben kell megállni a helyét. Most megint ilyen utcába fordultam. Három éve tanítom a fiút, és már első végén, azt hittem, tévedés, hogy itt van Nálam. De nem, a szakértői kontroll szerint nagyon is. Most megint nekifutottam, s az iskolapszichológus szerint bizony ép (96 IQ) a lelkem. Így hát kértünk új vizsgálatot. Kérdezték tőlem ma, biztos vagyok? Biztos abban, hogy jót teszek ezzel? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy - és innentől IKT a téma - hogy gyerek elsőrangúan használja számítógépét, s az elmúlt évben sokat gyakoroltuk az otthoni - csak tanulási utat megmutató, de nem kényszerítő ismeretépítést. Így most a nyáron, míg vizsgálatra várunk, nap, mint nap jelzi , mit és hogyan gyakorolt, oldott meg és keresett elő. S ha mást nem is, annyit biztosan elsajátított, hogy bármelyik csoportban is ül szeptembertől, ha tudni akar, van út, min önállóan is járhat...
  2. Végéhez közeledik a PIL Akadémia, s addig dicsekedtem iskolámban, a sok jó tapasztalattal, míg győzött a kíváncsiság. Hétfőtől csütörtökig, kicsit több, mint a fél tantestület nevezett be, az IKT műhelyre.Tesszük ezt úgy, hogy nem sok reményünk van eszközbeszerzésre, hogy nem tudjuk hol tanul szeptembertől egy komplett évfolyam, hogy bizony valósággá is válhat az Akadémia első napján feldobott kérdés - mit tesztek, ha nem lesz épület, melyben taníthattok..s nem kivételes a csapat, hisz ma hallottam a webináron, hogy a többiek is sorra mutatják - látod így is lehet - s értő a közönség.
Bárcsak tudná az oktatáspolitika, hogy éppen ezt a kíváncsiságot öli meg, a mindent szabványosítók arroganciája.

2012. június 6., szerda

Nézőpont


Szorulnak a polgármesterek, joggal dühöng szülő, diák és pedagógus a nagy kimenekítési meneten. Adjuk, vigyed, nesze. Honnan is, mi elől is? Kormányzó erő választotta településvezető, kormányzó erő által megerősített intézményét mentik – saját maguk elől. Mindenkinek egyenlő esélyt adni kívánó kormány – mely az egyenlőséget – majd az új NAT alapján biztosítja.  A2-re  emelt nyelvi szint, az idegen nyelvi órák csökkentése mellett. . Jó is lesz az… ugyanakkor, ugyanúgy ugyanabból a könyvből – hol aládúcolt, rogyni kész tető alatt, hol huszonegyedik századi zöldépületben. Hol szakkör, napközi és tanműhely híján, hol ezer közösségi térben lubickolva. Hol udvarra telepített konténer vécével, hol elegendő zuhanyzóval és orvosi szobával. Hol tanuszodával, hol alagsori penészvirággal díszített raktárban. S az a bizalom, mi ezektől az átadásokból süt…mert talán mégse őrült meg mind, ki városvezető, hogy puszta kény miatt adná ily –oly gyülekezetnek iskoláját. Mintha valami különös okból, nem hinnének abban, hogy a jó állam, majd jól gondoskodik. Talán ők tudják, mit oktatáspolitika jól letagad, hogy fenntartás igencsak gyönge lábakon áll. Talán mégsem a patás ördög, ki egyházi befogadásért kilincsel. Vesztes csata, vesztes hadvezérei – hisz tudjuk háborúban állunk második éve már – nem lehetnek jó hősök sehogy sem. Kapkodnak, sértenek, rossz döntéseket hoznak, rossz időben. Mind haragszunk, mind kiabálunk. Először velük, mert ők vannak legközelebb. S nem csak a két világégés közi rút eszme támad újra. Nem is oly rég – mi voltunk azok, akikből túl sok gyerek használta volna az iskolát. A sokak, kiket átvezetett a rendszer a rendszeren, nem építve többet, hanem végletekig bezsúfolta a vanba, s remélte, majd csak kimennek. Most nincsenek sokan, de lesznek még kevesebben – hát addig csak kihúzzuk. szétforgácsolva, vagy összezsúfolva, még két dúccal, míg majd nem lesznek….nem lesznek. S fenntartás is megoldódik, mint pedagógus bér…