Először úgy gondoltam, hogy a pótlékokról szólok. arról a világosan kitapintható értékrendről, ami az un. bérpótlékokat jellemzi. A táblázatot Petróczi Gábor készítette és publikálta -
itt elérhető.
Persze az összegek még a tavaszi ígéretek szerint számlálódtak, azóta tudjuk, csak a 60-50 % lesz. De az iskola, hol első a rend,s dokumentáció, ahol nem kell a gondolkodó csoportgazda, hol gyanús elem, ki több szakot is képes tanítani, s persze nem fontos sem a speciális igény sem a nemzetiség... az biztosan nem okoz majd mindenféle innovációval problémát a KIK egyenségre trenírozott rendszerében.
De az előző két bejegyzés kiugró olvasottsága újra felhorgasztotta bennem a dühöt. Ez fáj? ez már tényleg fáj? Miért nem fájt
2010 decemberében? Miért nem szóltatok
2011novemberében Vagy 2012 karácsonyán?
S hányan hallgattátok meg Lázár Juli szavait 2013 június 2-án? Ide teszem újra, mert ez sokszorta fontosabb, mint a bértábla:
Sajnos a Szakma is megosztott, de nagyon. Akik biztos jó fazék mellett ülnek, boldogok, mint a tudatlanok. elégedettek a helyzettel. Ha megváltozik a helyzet, majd átállnak Évek óta küzdök a fazék mellett üldögélőkkel, de már nincs hozzá kedvem. És nemcsak a Szakma ül nyakig a pácban, minden más szakmabeliek is szenvednek. Ez van, de nem ezt kell szeretni.
VálaszTörlésOlyan sokan nem ülnek a fazék mellett. Inkább a létbizonytalanságtól félnek. Miért lenne a pedagógustársadalom jobb és egységesebb, mint az egész ország?
VálaszTörlés