2015. november 12., csütörtök

Januárban pedagógus sztrájk?

Több, mint két éve írtam itt, hogy szerintem miért nem sztrájkolnak a tanárok. Most, hogy a bezengett változások következményei a nyakunkon, megint eltűnődtem, vajon most megmozdul-e végre a szakma.
A gyereke érdeke úgy tűnt el, mintha sohasem lett volna. A mindennapi testnevelés óra, infrastruktúra nélkül, fellendítette a nulladik, hetedik-ki tudja hányadik órák forgalmát - s mindez folyosón, lépcsőházban, teremben, de főleg papíron teljesítve. A sokféle hit az  erkölcstannal megfejelve meghonosította a lyukas órát az általános iskolások között is. Elfogytak az eszközigényes szakkörök, helyettük a terem-szék-tábla igénnyel letudható matek-magyar tehetséggondozás szaporodik. (A tehetség valamiért nem...) A tankönyvpiac egyenesedése visszahozta a legyen egyformán pocsék mindenkinek - de legalább nem kell fizetni érte - világát. Jellemző, hogy a tanfelügyelettől rettegő kollégák attól tartanak, hogy az ellenőrzés kiszúrja, hogy az OFI tankönyvei mellé ilyen-olyan kiegészítő tankönyveket, munkafüzeteket használnak órán. (Amit egyébként a szülőkkel vetet meg az iskola - ennyit az ingyenességről.) A porfólió bojkott hamvába holt, ki így, ki úgy, de megkötötte a maga kis alkuját, s bár alaposan a fejébe verték, a jó motiváció ismérveit, mégis a jutalom (bruttó 20-30.000 Ft) és büntetés (eltávolítanak a pályáról) csapdájába ragadt. Cserébe megtapasztalhatja, hogy milyen testi-lelki gyötrelmeket él át az a tanítványa, aki számára értelmetlen tananyaghegyekkel birkózik nap, mint nap. A szaktanácsadói hálózat vadonatúj rendszere bürokratikus állatorvosi ló, melyből a szaktudást adókat gyomlálták ki szisztematikusan, hisz a 30+60 órában kiképzett új szaktanácsadót a szépnevű PFSZT (Pedagógus Szakmai Fejlődésének Terve) kitöltetésére alkalmazzák, s az egész folyamatban századrangú kérdés, hogy pedagógiai tudást osszon meg. Hogy a PÖCS azért bukott meg (egyenlőre) mert az OH nem győzte szakemberrel, nem pedig a pedagógusok ellenállásán, az már tragédia. A PÖCS-ről érdemes tudni, hogy az iskola tanulóinak véleményére természetesen nem kíváncsi. Tudjuk, hogy dinamikusan nő az alapítványi iskolák tanulóinak száma, azzal meg dicsekszik is a miniszterelnök, hogy az egyháziaké is. S nem ritkaság a gyermeke megfelelő iskoláztatása érdekében ország elhagyó család. A vetés kikelt és burjánzik.
Hogy januárban feláll-e a szakma? Tartok tőle, nem. Van, ki fél. S talán már van is miért, bár szerintem még mindig erősebb a saját magunk által font béklyó. Van, ki azt hiszi, felesleges, hisz úgysem küldhető a rend. Van ki azzal indokolja a távolmaradást, hogy hiteltelen a szervező. De ha mindig tisztalelkűekre várunk, megint nem indulunk sehova. Olyan is akad számos, ki hogy döntéseit maga felé indokolja elhiszi hogy jó az út. S vagyunk kik elmentek eddig is, szóltak, s szólni fognak ezután is, de iszonyat kevesen. Pedig működhetne, hisz ha csepp a tengerben, de van rá példa nem egy, hogy ahol egy teljes közösség fordul szembe az árral, (most éppen Győrben és Vácott) ott meghátrál a hatalom. Sosem késő. Legyen januárban sztrájk!