2016. november 14., hétfő

I. Mobil eszközök az oktatásban konferencia

A hétvégén Veszprém adott otthont az I. Mobil eszközök az oktatásban konferenciának. A IKT MasterMinds kutatócsoport életre hívója Fehér Péter és munkatársai szervezték és vezették le kiválóan a kétnapos rendezvényt. Számomra a legnagyobb élmény Csapó Benő professzor előadása volt, különösen mert mérési eredményekkel alátámasztott előadásában megerősítette, hogy a magyar iskola szegregáló - elitista gyakorlata épp olyan rossz az elitképzésnek, mint ahogy a lemaradóknak. S hogy az új eszközök könnyebbé tehetik a differenciálást és persze profibbá a mérést.Nagyon várom az előadás felvételét, mert jó volna ha sokan meghallgatnák. A konferencián 14 szekcióban 48 előadást hallhattunk, s a szervezők ígérete szerint hamarosan elérhetőek lesznek a konferencia honlapján a prezentációk, és a tanulmánykötet is.
Magam az alábbi anyagot vittem:


2016. október 30., vasárnap

A pedagógus helikoptere

 Október utolsó szombatján - vagy pontosítsunk, az őszi szünet első napján Szegeden rendezték meg a II. INNOVATÍV PEDAGÓGUS KONFERENCIÁT. Az előkészítés, szervezés, lebonyolítás irdatlan munkáját Nemes Nagy Erika végezte. Erika átmenetileg földlakó, egész biztosan az univerzum boldogabb tájáról való, mert annyi energia, tűz, ötlet sugárzik felőle, hogy azonnal superman-i víziók rémlenek fel, ha találkozunk vele. A lusta pedagógus mantrázóknak: több száz tanár, aki önként, mi több vidáman töltött 8 kemény munkaórát tanulással. Köztük többtucatnyi előadó, akik az ország minden tájáról utaztak hosszú órákat, hogy a szegedi Vedres falai közt vezessék  (nem pénzért, csak úgy, mert fontosnak gondolják) kollégáikat a 21. századi tanítás útvesztőiben. Merényi Ádám beköszöntőjében tartott gyors felméréséből tudjuk, hogy a koránkelés bajnoka a Skultety Kati által vezetett miskolci csapat, akik 4 előtt keltek, hogy tízkor Szegeden kezdhessenek. Nem is értem miért a vonatot választották, hisz tudjuk, tanárként csuklóból kifizethették volna a helikoptert. A Vedres egyike a nemrég megújult suliknak, az eszközpark is messze kimagaslik az országos átlagból, de sajnos a sávszélesség elégséges "magasságát" itt sem sikerült megugrani, így a legjobb szándék, a legalaposabb előkészítés mellett is döcögtek a műhelyeken a bemutatott alkalmazások. Így aztán mély meghajlás és kalaplengetés minden kollégának és előadónak, aki mégis megpróbál saját intézményében digitális technológiát is alkalmazni. Tegnap hallottam Gergőtől azt is, hogy nemrég Dániában járva, megkérdezte, mit csinálnának a suliban, ha nem volna internet. Hát hazamennének, természetesen, válaszolták neki a helyiek. Nem elrugaszkodott ötlet, Nekem is többször megfordult már a fejemben, jó pár nyári pedagógus műhely levezetése nyomán, hogy ha nem a sulit, hanem a saját lakcímemet jelölöm meg a képzés színhelyéül, jobban járunk. Nálunk iskolai eszköz sincs (Alapítványos már akad), aki tanulni akar hozza a saját laptopját, és nekem mint magánszemélynek jogom és lehetőségem tisztességes szolgáltatói szerződést kötnöm. Iskolaként csak közbeiktatott céggel dolgoztathatok - (Sulinet.niif.hu) ami praktikusan nemet jelent Közép-Magyarországon. Szóval a következő Hevesy Nyári Műhely a Benedek kertben lesz, a műanyag székeket összeadja a tantestület, projektort a szülők, vásznat, hosszabbítót, sátrat a vállalkozók...
Jó reggelt Magyarország.
Ide teszem a konferencia műhelyén bemutatott anyagot - talán otthonról megnyitva működnek a hivatkozások is.

2016. október 5., szerda

Tükör


Ez most személyes lesz. 

Nagyon keservesen indult ez a tanév. Restellem, ami a hazámban történik, félem azokat, akiket ellenségként jelöl a rendszer, elcsendesedett szűkebb közösségem a pedagógus társadalom - s nemhogy szabadságát nem vívta ki, de szűkebb járomba állt, mint eleddig. Elhagyta a pályát nem egy jó kollégám, köztük az is, ki közvetlen munkatársam, jó barátom. Nem lett jobb a kölköknek, s beálltam magam is, a lehajtott fejjel morgolódók közé.
DE
Egy Erasmus + pályázatnak köszönhetően néhány napot egy másik ország, másik iskolájában tölthettem fiatal kollégámmal. Itt él, ahol én. Itt tanít ahol én. Mégis..ő tudja azt, amit mindannyiunknak, akik gyerekek közé megyünk tudnia kéne..a kölök nem választhat. Neki mi jutottunk. Joga, hogy mosolyogva köszöntsük. Hogy azt érezze, bármi van, ránk, a derűnkre, a kíváncsiságunkra bizton számíthat.
Jó, jó ezt tudhattam volna magamtól is. Mégis fogcsikorgatva ültem augusztus vége óta a pályázatok fölött, morogtam, hogy kevesen használják a nehezen összeszedett eszközöket, hogy lassan haladunk a csapatommal, és így tovább. Elfelejtettem, hogy nem azért vagyok itt és csinálom, mert kell, hanem mert ezt választottam, és választom újra meg újra, mert értek hozzá, mert ehhez értek és szeretem.
Így most egy kicsit újra kezdem a tanévet.
Például örülök:
SNI  7-.8 osztályból összevont csoport - F70. Irodalom óra, Arany - öregkori versek. - Az Epilógusból olvasunk részleteket. Lányka tabletért nyúl, s böngészőt les.
- Mit keresel?
- Megnézem mit jelent az omnibusz.

Kép forrása:http://tudomany.cafeblog.hu/2013/11/14/trukkos_tukrok_az_agyban/

2016. július 21., csütörtök

Tabletek a Hevesyben - 2016. júl. 11-14. Szentendre IKT MasterMinds

2016. június 12., vasárnap

2016 ősz - A tanítás bizonytalan ideig szünetel!

Nem adott, nem javasolt az új bejelentés semmi konkrét tennivalót az iskoláért tenni akaróknak. S arra sem utaltak, mégis mi legyen a kockás körök tennivalója.
Volna néhány ötletem.
A cél - ne kezdődjön meg az oktatás szeptemberben. Ne nyissanak ki az iskolák.
Hogyan?
Elő a tengernyi jogszabállyal!
Lehet rögtön az infrastruktúrával indítani - aligha probléma olyan iskolaépületet találni, amely nem felel meg az érvényes építésügyi, tűzvédelmi előírásoknak. Vagy annak, hogy milyen megvilágítást kell biztosítani az osztálytermekben. Ha minden iskolában csak egy keményfejű igazgató akad, aki kezdeményez ilyen típusú ellenőrzést, már tanításra alkalmatlannak lehet nyilvánítani a sulit. S ha nem ilyen a vezető, hát leljünk a kockás körben olyan pedagógust, szülőt aki bevállalja a be és feljelentést.
Az elmúlt néhány Klikkes év rendszerszintű hiányossága, hogy nem készülnek el a szerződések, munkaköri leírások nincsenek tankerületi szinten aláírva és sorolhatnám. Szedjék össze a szakszervezetek és támogató jogászok, hogy melyek azok a hiányosságok, amire hivatkozva jogszerűen lehet a munkavégzést megtagadni. Lesz elég. Készüljön el a nyáron sok ilyen sorvezető, amely augusztus elejére jusson el minden kollégához.
Ragaszkodjunk hozzá, hogy a munkánkat ellehetetlenítő jogszabályokat pontról - pontra tartsák be. Mindet.
Ne kezdődhessen el a tanév, ha nem biztosított a BTM gyerekek fejlesztése, ha nincs tűzvédelmi felelős, ha nem érkeznek meg időben a taneszközök, ha mint tavaly nem ad a fenntartó pénzt a fertőtlenítő takarításra.
Készítsük fel a szülőket, mondjuk el újra meg újra minden lehetséges fórumon, hogy miért nem tudjuk gyermekeiket ebben a keretben valódi tudással felvértezni.
Tegyük ki újra és újra a grafikont, amelyen jól olvasható a hit és erkölcstan, a testnevelés és a közismeretre fordított órakeret aránya.
És így tovább.
Legyen már végre konkrét, jól kommunikálható cél. Ne kezdődjön el a tanév.



2016. május 3., kedd

Bonctan - motiváció 2.0

Minden iskolaszolga ismeri azt a poént, amikor jobb sorsra érdemes állattetemmel ijesztgetik a fiúk a lányokat az udvaron. Van ilyenkor visítás, hiszti és alacsonyan szálló egér vagy más. Nálunk ma egy máskülönben röpképtelen alighanem ragadozómadár által megölt, ám elejtett sikló. Méretes, méretes balhéval. Elkoboztam hát a jószágot, s mert volt ma lyukas óra is, természet is, hát előkészítettem a terepet. Osztályteremből bonctermet csinálni nem is olyan nehéz. Kell egy zsák - Te szedd, s ugyanonnan gumikesztyűk, a kémiás eszközparkból néhány tégely és óraüveg, fizikás nagyítólencse és rugós erőmérő,mérőszalag,némi gombostű s a tanár örök barátja egy jó sniccer. Előkészítettem az egyik tableten a jegyzőkönyv vázlatot (google doc), kerestem egy rövid, de jó videót kígyóboncolásról ( kulcsszavak - angol, sokáig éljen a google fordító) és mire visszaértek tanítványaim a tesióráról készen állt a boncterem. Megnéztük a filmet és hozzáfogtunk. Jó-jó a tanmenetben épp a növények szaporodása következett volna, de ezt a lehetőséget nem lehetett elengedni. Ahogy a kísérleteknél szoktuk volt ki videózott, volt ki jegyzőkönyvezett, s persze boncmesterek s pörgettük is a szerepeket. Itt és most nem hiányzott a motiváció.

2016. május 2., hétfő

Csak tessék továbbmenni, nincs itt semmi látnivaló

                  Kedves, ám kicsit naiv ismerősök, gyakran kollégák is gyakorta esnek abba a tévedésbe, hogy a normál tagozat mellett működő SNI csoport munkáját, valamiféle heroikus, de szépelgő helyzetnek képzelik el. A boldog és kiemelt figyelmet, egyéni törődést kapó diák, aki ott - ahol persze  neki nincs már vele dolga - boldogan sütkérezik a tanár figyelmében és szeretetében, kivirul és töretlen fejlődésnek indul. Hát nem.
Egyrészről, mert ha a kis létszám önmagában megoldás volna, akkor minden alacsony létszámú csoport a tehetséggondozás fellegvára lenne. Másrészt a csoportok döntő többségében a tanulók nem az óvodából, hanem valamelyik alsó tagozatos osztályból, jellemzően évismétlések után érkeznek. Minősített katasztrófa, ha felsőből. Tele kudarccal, jól beágyazott másodlagos tünetekkel, viselkedési problémákkal, motiválatlansággal, sorolhatnám. A diák, gyakorta a családja is, bármennyire is szeretnénk másképp látni, nem a nagy, vagy utolsó lehetőséget látja az új csoportban, hanem a kirekesztődés pecsétjét. Cseppet sem hálás, hogy új környezetbe került, nem szereti meg varázsütésre az új helyet, nem akar könnyebb iskolát. "Azért tettek ide, mert hülye vagyok, mert nem tanulok, mert kikészítettem ... és magával is azt fogom.." Innen kellene nyerni. Ez nem fáklyásmenet. Először lehámozni az elmúlt évek kudarcait, megpróbálni megérinteni a kölök lelkét. Biztonságos közeget teremteni - aminek egyes számú ismérve a keretek meghúzása - ott ahol a keretszaggatás volt évekig az egyetlen énőrző technika - hisz ha matekórán esélyem sincs megoldani a példát, némi figyelemért cserébe az órát szétverni azért tudom. Az osztályfőnök tehát, csillapít, simít, ismétel, erősít, kettőt hátra, felet előre, szitával vizet mer. Lehet sikerül. No nem tanulásra bírni a gyereket, attól még fényévnyire vagyunk, csak elérni azt a kegyelmi állapotot, hogy már nem balhézni jön be reggel, ha bejön. Hogy nemcsak megfogalmazzuk közösen a szabályainkat, hanem be is tartjuk. Megéljük együtt, hogy ez akár öröm is lehet.
                 A tanulás más tészta. Van egy szörnyű gyanúm, hogy nem csak nálam nem gondolják értéknek az iskola által nyújtott ismereteket a diákok - de itt tényleg életszerűtlen, hogy a kör területének kiszámolása fontos legyen. Ezért próbálkozunk minél több, az iskolán túli élethez közvetlenül kapcsolódó téma körbejárásával - projektekkel. S mert a projekt rákényszerít a társsal való együttműködésre, ahhoz pedig kommunikálni kell, tűrni, átérezni, segíteni vagy félreállni. S ha közben az is cél, hogy ne legyenek digitális analfabéták kimenő tanítványaink - nos akkor máris ..ja nem, előbb oldjuk meg az eszközszerzést.
                  Lévén az iskolafenntartó - igen KLIK- momentán a telefon-uszoda- fuvar- papíráru-stb. költséggel lóg az iskola partnereinek, így csak a kifelé telefonálás, úszásoktatás és a tanulók bárminemű utaztatása nem megoldott, kevéssé valószínű, hogy digitális eszközfejlesztésre utalna. Ha nem, hát nem, nagy a világ, s a közoktatás amúgy is az innováció, kreativitás műhelye (olvasok ám MTI közleményeket is!) hát nosza, pályázzunk.
                   Könnyű nekem, mert a gyógypedagógia szűk terület - bár én néha azt hiszem mindannyian mások vagyunk- tehát projekttel nyerni több sikerrel kecsegtet, hisz a különlegesség az elbírálásnál előny. Ezt  egy kollégától hallottam a MI kiállításon. Nem vitatom. Projektet kiötleni, végigvinni sajátos nevelési igényű tanulókkal bizonyára szintén könnyű, csak én vagyok ilyen nehézkes és ügyetlen, hogy sokból kevés sikerül. A sikertelen projektet meg nem számolja az ember lánya, mert minek. A kudarcok lejegyzéséről is leszoktam, nem utolsósorban azért, mert szeretném ép lélekkel végigcsinálni a következő két évtizedet.
                 Folyt. köv.
             

2016. február 20., szombat

Én kérek elnézést

A kép forrása: http://propeller.hu/images/cikk/2016_02/kockas_ing.jpg
Szeretem az iskolámat, ahogy a rossz kölkét szereti az ember lánya. Vitázom, veszekszem, alkalmazkodom, haragszom és megértem. Mert az enyém, mert itt vagyok évtizede, mert tudom mi érték itt, s mi még, amin változtatni kellene. S van, mikor szégyellem magam. Tegnap egy csapat diákunk csatlakozott a kockásinges mozgalomhoz, s a felső tagozat igazgatóhelyettesétől engedélyt kértek a fotózáshoz. Megkapták. A fotó elkészült az aulában, majd kikerült az esemény oldalra. S nem sokkal később iskolánk vezetője a fotót készítő gyerekkel levetette a fotót, s a telefonjáról is töröltette vele a képet. Ma tehát a következőket tanítottuk diákjainknak: ne szerveződj, ne hallasd a hangod, ne bízz a tanáraidban. Szégyellhetjük magunkat.

2016. február 3., szerda

Ideje van a sztrájknak - frissítve

Ne dőlj be!

Az nem bürokrácia csökkentés, hogy elhalasztják 3 évvel a tanfelügyeleti ellenőrzést. Az pusztán annak a beismerése, hogy az elherdált EU pénzt egy minden ízében gusztustalan, értelmetlen, működésképtelen rendszer felállítására költötték!

Az nem konzultáció, hogy a röptében összerántott tankerületi fórumokon késhegyig menő vitát generál, ha a résztvevő pedagógusoknak az a különös ötlete támad, hogy az elhangzottakról jegyzőkönyv készüljön, s azt abban a formában továbbítsák a " következő egyeztetési szintre, ahogy elhangzott. S ne szerkesztett tankerület-vezetői változat továbbítódjon. Mi ma annyit értünk el, hogy az "emlékeztetőt" - melyben rögzítésre került, a PSZ 25 pontos követelése is,(felolvastuk) részletesen jegyezték, s a tankerület vezetője nyílt színen megígérte, hogy annak legépelt változatát az iskolánk számára a holnapi napon megküldi. Mi pedig nyilván a PSZ és a PDSZ számára is továbbítjuk.

Az aszódi tankerület által február 3-án összehívott és lezajlott konzultációról, iskolánk - a tankerület vezetőjének a fórumon tett ígérete ellenére - ma délután 3 óráig (febr.5), nem kapta meg, sem az ott kérésünknek megfelelően jegyzetelt, sem a következő szintre postázott emlékeztetőjét. 

 Az EMMI vezetője nem bontja ki az igazság minden részletét, ha azt állítja a pedagógusok nem akarnak egyeztetni. De akarnak. Erről szól a Hermann levél.

2016. január 23., szombat

Tanítanék mozgalom vagy a sokadik kerekasztal




  • Attól, hogy nem két, hanem 5 évente kényszerítik rá a pedagógusokra a minden ízében felesleges, közösséggyilkos (becses pöcs) és egyen dobozba záró tanfelügyeletet, még semmi nem lesz jobb. 

  • "Azt is elmondta, hogy azok a tanárok, akik 2015-ben és 2016-ban átestek és átesnek a minősítési eljáráson, már nem kell, hogy tanfelügyeleti látogatásra készüljenek." Nyilván nem, mert bármekkora indulattal is készültek az új ellenőrök képzésével, nem sikerült annyit felkészíteni, hogy bírnák a járást - no meg a hírek szerint a feltöltő felület elkészítése is selejtesre sikerült.
  • Rendeletben fogják meghúzni a kerettantervet? Ezt csöppet viccesnek találom.
  • A megtorpant életpályamodellel csak az egyik baj az, hogy elszakították a minimálbértől. Az nagyobb, hogy alapjaiban igazságtalan, hogy startvonalra rendelt vissza mindenkit - éppen azokat jutalmazva legnagyobb (de nem nagy) bérfejlesztéssel, akik az eltöltött éveken kívül semmi mást nem tettek le a pedagógia asztalára. 
  • A Kliknek nem a működése ésszerűtlen, hanem a léte. Mert az intézményvezetők munkáltatói jogaiba úgy nyúl bele, hogy ellehetetleníti az iskolai autonómiát. 
  • De a legszebb, hogy a kerekasztal körül ülők listáját az államtitkár állítja össze...
Decemberben arról szóltak a hírek, hogy a PSZ sztrájkot készít elő. 
Tisztelt Szakszervezet! A sztrájkot a miskolciak előkészítették, a mozgósítást, ami a két nagy pedagógus szakszervezetnek sehogyan sem sikerült, a Hermann levél elvégezte.
Önökön a sor!

2016. január 6., szerda

Kínos

Kamaszodnak, s egyre határozottabban alkotnak véleményt. Sokadszor mondják, s ma már egyszerűen nem tűrték el, hogy elengedjem a felvetést.
- Ránk se bagózik. Bejön,bekapcsolja a gépet, mi meg csináljunk, amit akarunk. Most is ott volt facen. Nekünk meg nem szabad a suliban..maga mit mond?
Tényleg mit? Hisz a legelszántabb értekezleti mobiltiltó aktivistáról van szó. "legjobb lenne, már az iskolaajtóban összeszedni..."
Meg persze itt vagyunk mi, az osztály pc-vel, tanulói tabletekkel, projektről projektre lavírozva.
S a gyerekek akár örülhetnének is a felkínált alkunak, hisz a tantárgy nem érinti meg őket, s ezen a heti egy órán azt csinálhatják, amit máskor sosem, hiába ott az eszköz, 45 perc szabad szörfölés, játék.
De nem, nem örülnek. Érzik, hogy valami nem stimmel, hogy a dolog hibás.
Nehezen, de muszáj kimondani.
- Nem, nem helyes, akkor megbeszéljem ...?
- Igen.
- Nem.
- Inkább ne szóljon....minekünk lenne aztán rossz. Ne szóljon.