2017. július 12., szerda

8 éves projekt - specből a középsuliba

A nyolc év ez esetben szó szerint értendő. 2009 szeptemberében általános iskola mellett működő SNI csoport osztályfőnöke voltam. A csapat 1-2-4. osztályosokból állt, az elsősök négyen voltak. Nagyon hamar kiderült, hogy Z gyorsabban, könnyebben halad társainál, bár komoly viselkedési nehézségekkel küzd. Megjelenése, használt gesztusnyelve valóban kiugróan furcsa volt. A szakértői vizsgálat diagnózisa: F70. (F70.0 Enyhe mentális retardáció: IQ:50/55-70, A felfogás és a nyelvhasználat általában különböző fokú késést mutat, a beszédkészség, és az önállóság megkésett fejlődése felnőttkorig húzódhat, de legtöbben elérik a mindennapi élethez szükséges beszédkészséget, és az önellátásban való függetlenséget. Organikus etiológia ritkán diagnosztizálható. A legtöbb nehézséget a magasabb szellemi funkciók (ítéletalkotás, elvont fogalmak) terén élik meg, az iskolai követelményekkel nehezen birkóznak meg, általában kisegítő iskolai osztályok elvégzésére azonban képesek. A prognózist jelentős mértékben befolyásolja a szociális készségek szintje. Jó készségek esetén a beilleszkedés még viszonylag súlyosabb értelmi fogyatékosság mellett is sikeres, míg antiszociális viselkedés mellett komoly problémák jelentkezhetnek.) Az egy éves kontroll vizsgálathoz hosszú, optimista jellemzést készítettem, jelezve, hogy Z megállná a helyét normál osztályban is, integrációját javasoltam - iskolánkban erre van lehetőség. A szakértői bizottság azonban nem támogatta a státuszváltozást, bár jelezték, hogy a tanuló fejlődése figyelemreméltó. A következő évben Z tanulmányi munkáját teljesen elválaszottam az évfolyamtársakétól, mert bár előttük járt sok területen, szívesen lustálkodott volna. Z egyik legnagyobb gondja - leválaszthatatlan volt a számítógépről - bizonyult megoldásnak. Az osztályba állított gép - majd az otthonából is elért digitális "tanterem" elegendő motivációt biztosított a fejlesztéshez. A család kérésemre - komoly áldozathozatal az ő anyagi helyzetükben - beköttette az internetet. Ezúttal kérelmezni kellett a kontrollt, s ismét nem támogatták az integrációt. IQ vizsgálatot azonban egyik kontrollvizsgálaton sem végeztek. A harmadik évben ezért az iskolapszichológushoz fordultam azzal a kéréssel, hogy  Z -vel vegyen fel IQ tesztet. Tanítványom a mérés szerint nem tartozott az enyhén mentálisan retartdáltak körébe. A szülők mindvégig támogattak, s eddigre Z is eljutott oda, hogy bár jól érezte magát a csoportban, hajlandó volt többet dolgozni. Az iskolavezetés és a közvetlen kollégáim többsége azonban, bár nem tiltották, nem is támogatták Z áthelyezését. A tanév végére, júniusra sikerült újabb felülvizsgálatot kikönyörögnünk a bizottságnál - de ezúttal kezünkben volt a pszichológus mérésének eredménye. Gyakorlatilag újabb vizsgálat nélkül, az anyaghoz becsatolt IQ mérésre hivatkozva kaptunk BTM diagnózist, azzal a kiegészítéssel, hogy Z tanulmányait folytassa normál osztályban - évismétléssel, vagy sikeres szintvizsga esetén negyedik évfolyamon. Három problémát kellett azon a nyáron (2012) megoldani. Meggyőzni az iskolavezetést, találni olyan tanítót és osztályt, ahol befogadják, s persze felkészülni a szintvizsgára. Megugrottuk mindhármat. A felkészüléshez azt a formát választottuk, hogy hetente egy délelőtt vagy délután kikerekeztem a telepre Z-hez, a hét többi napján pedig a legkülönbözőbb online felületeken kapta és küldte a feladatokat. (pl: Titanpad, Protopage, Padlet) Szülei mindketten általános iskolát végeztek, két kisebb testvére van. A nyolc év minden napján támogatták tanulását azzal, hogy az általam előírt, bekért feladatokat legalább mennyiségileg bevasalták rajta. Augusztusban Z sikeres vizsga után normál negyedik osztályban, BTM tanulóként kezdte el tanulmányait. A fejlesztését persze továbbra is én láttam el. Nem volt könnyű év, különösen azért, mert míg a speciális osztályba járt, alaposan hozzászokott, hogy a legtöbb órán önállóan, más feladatot végez, mint a társai.  Pármunkában gyakorlott volt - hisz sokszor bíztam meg társ segítésével, de a csoportmunka sohasem tartozott a kedvencei közé, a frontális tanítás-tanulás meg idegen terep volt számára. Kollégám azonban lépésről-lépésre következetesen és türelmesen vezette be a rendszerbe. Fontos volt az is, hogy egy épületbe kerültünk, szünetekben, szabadidőben, eleinte még számára nehezebb tanórákon (különösen a testnevelés és a készségtárgyak óráin) átléphetett hozzánk egy kis bátorításért. A második félévre rendeződtek a gondok, a tantárgyi követelményeknek jól megfelelt. A felső tagozaton az ötödik osztályban a matematika, a hetedikben és nyolcadikban a kémia okozott gondot, ezekből a tárgyakból csak elégségesre teljesített, a többit erős hármas, négyes átlaggal hozta. Nyolcadikban egyetlen kettessel végzett, kémiából. Hatodikban vizsgálták utoljára, akkor megszűnt a BTM besorolása is. Ami azonban végigkísérte iskolai pályafutását, az hogy a szorgalmi időszakban míg lehetett, hivatalos fejlesztési foglalkozásokon, majd csak úgy, hetente megbeszéltük a feladatait - legyen az kémia lecke, vagy diétás étrend) és szorgalmi időszaktól függetlenül az online térben folyamatosan dolgoztunk - feladatkészítés, projektek, gyakorlás. Így például a Z által készített gyakorlatcsomagot (LearningApps felület) használom-használtam az sni természetismeret tanításában, de számtalan angol feladatot is készített volt osztálytársainak. Kirándulásainkra, projektjeinkbe, táborainkba is mindig meghívtuk, s örömmel jött.
Szeptemberben  szakgimnáziumban, (műszaki informatikus) kezdi meg tanulmányait. Most sem lesz könnyebb dolga, mert ezúttal egy másik különcségét kell elfogadtatnia - az osztályban egyedül ő lesz telepi.
Szeretnék négy év múlva ott lenni a ballagásán.